Kezdjük Coelho-ként: attól még, hogy jó magyar újságíró vagy, lehetsz közepes postás Ausztriában.

Nem kell hozzá más, csak megfelelően szar  pocsék történelmi csillagzat, egy darab zavaros tekintetű ügyvezető, aki már kétéves korában tudta, hogy vezérnek született, az alattvalóinak őszinte bánatára, mert úgy hülye  fogalmatlan az egészhez, ahogy van, és erről papírja is van, úgy hívják, hogy éves mérleg.  Szóval tavaly augusztus óta, amikor ez a szellemi féreglyuk kirakott a semmibe, megpróbáltam találni valami elfogadható helyet találni a magyar média csillagrendszerében vagy az egyik csatolt galaxisban, mert 50 pluszosan és 27 év gyakorlattal már nehezen vált pályát az ember.

Gondoltam én, ehhez képest reggelente berreg a seggem alattam egy kínai gyártmányú motor – igen bazmeg kérlek, én is vagy harminc éve húztam utoljára csutkára a Babettát, szarvkormányosat, tömörített Harley for Central Europe, az első vagány fordulónál úgy kentem be a második szomszéd kertjébe,mint Gécsek Tibi a kalapácsot. Azóta tudom, hogy felhamuzott úton nem döntjük 20 fok alá a motrot (székely fordulat), mert az rögvest leborul és kicsúszik alólunk, mint befüvezett táltos. Erre a skillre speciel nem volt szükség a online média világában, de most igen, az ember sose tudhatja, mi, mire jó.

Szóval, zúg a csájníz lóerő-gyűjtemény, elől egy kisebb  tejes láda tele cuccal, hátul egy dupla doboz, kétszer annyi motyóval megpakolva, veretek bele az osztrák reggelbe, szigorúan sisakban, mint tisztességben megőszült Boba Fett, és még véletlenül sem kérdezem meg, hogy mit keresek itt. Igen, pont azt, az álmomat, amit úgy tizenéves korom óta kergetek, hogy írok majd újságot, könyvet, ponyvát, riportot (azt nagyon szeretem), aztán szépen csöndben megöregszem, jönnek majd az újak, a jobbak és a szebbek, én pedig csendben átadom a helyemet, mert ez a világ rendje.

Na, ez kapott némi gellert, mert egyszer csak nem volt szükség jó szerkesztőre, újságíróra, teljesen más képességek kerültek az előtérbe. Ami furcsa, persze, a média lett a magyar futball 2.0, azaz tulajdonképpen se játékos, se focista, se néző nem kell hozzá, mert nem az eredeti funkciójáról szól már egész. Ha pedig ez a helyzet, akkor az emberfia kénytelen más területen körülnézni.

Ötven felett nagyon mókás a munkakeresés. Túl öreg vagy (fenéket), túl tapasztalt – ül szemben a HR-s és azt kérdezi, hogy tényleg van magának 20 évnyi vezetői gyakorlata? Nem akartam, de van, most mit csináljak, nyolcat verjek belőle agyon? Kérdés a telefonban: és fizikálisan hogy van? Sehogy, minden modulomat kicserélték, tudja, mint a Robotzsaruban, és beültettek egy chipet, hogy tudjam, hogy a nagyon hülyéket sem szabad bántani. Problémáznak a fizetésen: miért kér ennyi pénzt, amikor egy fiatalabb munkaerő feléből megcsinálja? Azért bzmeg kérem szépen, mert az online média nem szalagmunka, néha gondolkodni is, mert ha mindenhova azt rakod be, hogy szandál-szandál-szandál, előbb-utóbb minden olvasód hülyének néz és lelép.

Szóval, egyszer csak lepereg az idő, meg a bankszámláról a keret, az összes fontos ismerősnél megfutott tiszteletkör ellenére nem csöng a telefon. Ilyenkor két lehetőség marad. Szépen elfogysz és meghalsz állva, vagy pedig nekivágsz a nagy kalandnak, leszarva itt hagyva mindent, ami volt és magad voltál, nem számítanak se eredmények (online média elég egzakt, ott számok vannak, azt nem lehet megdumálni, tudod, Viktor is mondta, hogy nézzetek az eredményjelzőre), se az, hogy hova írtál.  Ha nem akarsz feltétlenül médiázni, akkor itthon is van bőven munka, meg 15 kilométerre nyugatabbra is, már csak az a kérdés, mit és hol vállalsz be.

Coelho 2: ha már szívni kell, akkor szívjunk jobb pénzért.

És egy ásítozós hajnalon arra ébredsz, hogy zúg körülötted az autópálya, hömpölyög a végtelenített kocsisor Bécs felé, fele persze magyar, Felsőpulyáig nem látsz mást, csak hazai rendszámot. Aztán benne találod magad a reggeli meló nyüzsgő forgatagában, minden kavarog, tiszta káosz az egész, azt se tudod, hogy melyik galaxis, melyik bolygó, Molnár, Takács, Horváth helyett osztrák, délszláv és mindenféle egyéb nevek sorjáznak az arcodba. Aztán kitolnak egy motort eléd, itt indul, mutatják meg gyorsan, kapsz egy mentort és máris húzhatod a gázt, hordhatod a napi postát.

Irány az álmok földje, azaz a fenéket, a meló, ami persze fotelból és gép elől nem tűnt annyira rossz választásnak, hát most itt van, teperhetsz, tanulhatsz, ha már voltál annyira hülye, hogy ennyi ideig hittél abban, hogy elég lesz, ha valamihez van tehetséged és fejleszted magadat.

Jól jönnek majd a geolokációs fejlesztésről szóló ismeretek, valamint a pöpecül megírt title-mező  a cikkekhez, a megfelelő tag-ek, a szövegmarketing, amikor ott állsz a toronyház 32 postaládája előtt és ha nem szórod elég gyorsan és jól a cuccot, akkor megúszol a melóval és mehetsz vissza a magyar balettbe ugrálni.

Coelho 3: ha nem nyírod ki a komcsi vezetőt, aki elkaszálta már az összes társadat, barátodat, mestered, akkor postás leszel Ausztriában.