Lassan úgy érezzük, hogy hazajárunk az új Haladás-stadionba, pedig csak másodszor csekkolunk be az új arénába. Előbb egyszerű nézőként megnéztük, hogyan küzdenek meg egy tesztmeccsen egymással a Haladás és a magyar válogatott veteránjai (láttuk például Véber Györgyöt ziccerben vidáman elhasalni), most pedig a hivatalos megnyitóra érkezünk, amit a szombathelyi klub a horvát Osijek (Eszék) ellen vív. A látogatók most éppen másodikak a horvát bajnokságban, sportszakmailag utólag átbogarászva a zágrábi vasutasok (Lokomotiv Zagreb) elleni összeállítását (azt a meccset 3-0-ra behúzták), van pár hiányzójuk (az edzőjük a meccs végén ötöt mond be) és a szerdai kezdőjük öt helyen változott a bajnokijukhoz képest.

Ezt később jön, mert előtte a bedokkolásnál elcsodálkozunk azon, hogy a biztonsági őr háromoldalas sajtólistát húz elő. A magyar sajtóviszonyok meglehetősen leegyszerűsödtek 2017-re, a nyomtatott és online média nagyobb halmazát megvette Mészáros Lőrinc, egy kisebb részét ezután vásárolja fel, míg egy újabb, nem túl nagy hányad azért van mások kezében, hogy ne minden nála legyen. Szóval, izgulunk, hogy legalább egy kisszék jusson a sajtópáholyban, de kiderül feleslegesen: mondhatni szűk és elvetemült kör tudósít csak a meccsről, a többiek valahol felszívódnak menet közben - nyilván itt is van büfészak, mint az egyetemen, csak jóval nagyobb népszerűséggel.

A meccsnek – ahogy azt az olyan öreg sportújságírók írják, akiknek még írógépszalaggal végezték a szalagpótlást térdükben – akad azért több pikantériája. Egyrészt a Haladásnál galaktikus edzőválság van, mert a Mészöly Gézát ideiglenes jelleggel váltó Pacsi Bálint nyolc meccset kapott, de ebből csak egyet tudott megnyerni, a két iksz mellé öt vereség és egy tiszaújvárosi kupabukta került (a megye II-es Szarvaskendet még sikerült lenyomni). A csapat most utolsó előtti, a vezetőség el is kezdte keresni az új trénert, mert az utolsó két bajnoki meccs a teljes kilátástalanságba fulladt. Amíg nem találták meg az utódot, addig nem merték kirúgni elődöt, de aztán a gálameccs délelőttjén mégiscsak leváltották Pacsit, amivel egy látványos showelem kiesett: a B-közép valószínűleg szóbeli élveboncolást végzett volna rajta, ha marad a gálameccsre. Hogy a trénernek, aki éppen szerdán ünnepelte születésnapját, mindez hogyan esett, arról vannak sejtéseink, mindenesetre annyi a véleményünk, hogy az edzők tologatása előtt azt sem ártana tisztázni tulajdonosi szinten, hogy mi a cél, és ehhez mit kell hozzárendelni.

A második, hogy nem jön Orbán Viktor a megnyitóra.  Az okokról teória persze több is kering, hogy a miniszterelnök miért nem jelenik meg az avatón, de ezekkel úgy vagyunk, hogy tíz hasonló elméletet mi is képesek vagyunk bármikor kitalálni, de ettől azok még nem lesznek igazak.  Mindenesetre volt olyan időszak a 90-es években, amikor a Fidesz-frakció évente járt Vas megyébe futballozni Szenkovits kollégával közösen gründolt Magyar Színész Kupákra. Elő is szedjük az ekkor készült képeket és olyan érdekességeket fedezünk fel rajtuk, hogy Kövér László akkoriban kezdhette bajusza tömörítését, Deutsch Tamásnak pedig volt egy Hawaii-mintás sportnadrágja, és hordta is, továbbá a szombathelyi Varga Tamás még a Fidesz csapatában játszott. A miniszterelnök pedig még egy 2002-es interjújában is emlegette a futballkörökben csak Ceruzaként ismert Borbás Jánost, akit egy ilyen tornára itt helyben drafoltak, szóval, vannak itt előzmények bőven.


Egy kis retró a 90-es évekből: Orbán Viktor előtt Kövér László, a többiek felismeréséhez pedig jó szórakozást... Fotó: K.A.

A harmadik érdekesség, hogy Szombathelyen makacsul tartja magát a híresztelés, hogy Mészáros Lőrinc megvenné a Haladást futballklubot, pontosabban az azt működtető gazdasági társaságot. Ez úgy jönne össze, hogy az veje, Homlok Zsolt a Haladás VSE elnöke (ez egyesület, ebben van minden, ami nem foci), így aztán meg is van az alap a vételhez. A stadion építését a Swietelsky-ZÁÉV konzorcium végezte, az előbbi magyarországi ügyvezetője Homlok volt, míg utóbbit Mészároshoz kötik, vagyis itt azért meglehetősen kötött pályán mozgott a 9 milliárdról induló, majd valahol 15-16 milliárd között „megálló” sportkomplexum felhúzása. Ilyen felvezetés mellett mondta a szerda délelőtti, a hivatalos avató előtti ünnepségen Homlok az alábbiakat is: „Itt vagyunk, egy új komplexumban, ami már a miénk, a családé, a Haladás-családé, és a következő napokban kezdjük a beköltözést.”

Hogy ezt miként értelmezte a publikum, arról fogalmunk sincsen, mert úgy döntöttünk, hogy igyekszünk kizárólag a nyitómeccsre koncentrálni, ha már a régi stadion zárómérkőzésén is ott voltunk, amikor is sikerült megcsapni Puskás Akadémiát. A komplett sajtópáholy akkor azért bőszen találgatta, hogy te, nem lesz ebből baj, hiszen elvertük a Viktor csapatát, mint szódás a csodatáltos egyszarvút. De kiderült, hogy keine Panik és nix fölösleges médiaugribugri, nem lett gond, az aréna áll, mi pedig várjuk a hivatalos programot. Dr. Puskás polgármester kezdi, most nem spilázza túl (délelőtt rendesen beleszaladt a jó viselkedés=sok ajándékot hoz a Jézuska teóriába, amiért felvet bizonyos gyakorlati és teológiai kérdéseket, hogy ebben a kontextusban ki is a Jézus és mit keres a politikában)  és ezúttal biztosra megy, a hajrá Haladás többször is bejön neki. Szabó Tünde államtitkár folytatja, őt dr. Hende Csaba parlamenti alelnök és országgyűlési képviselő váltja és rögtön bedobja, hogy élete első Haladás-meccsén látta Illovszky Rudolfot, a zöld-fehérek trénerét. Káka és csomó helyett netet ragadunk, és jól sejtjük, a dr. Hende beszédírója nem guglizott rá a Vasas-legendájára, hiszen a mester egy görög és egy osztrák kitérőt leszámítva a Fáy utcát favorizálta a Rohonci úttal szemben.

A műsor keretében bevonulnak a római légiósok, majd érkeznek zászlós gyerekek, illetve berobognak lobogó nélküli focista srácok, lesz zene, tánc meg freestyle is, ezen nem akadunk fenn, hanem azonban és mindazonáltal egyszer csak megjelenik egy elég termetes lény is.  Egy mega-Frakknak saccoljuk, ami most lécelt le kedvencek temetőjéből, de lehet Atreju, a kutyasárkány szakadt kiadása a Végtelen történetből, mindenesetre elég érdekesen kóricál a zöld gyepen.  Néhány zászlós bátor legény szembeszáll vele, lebökdösik a pálya egyik szegletébe, ahol nyilván kap majd egy piros lapot is, de úgy vagyunk vele, mint a nyolc ismeretlenes matekegyenlettel: látni látjuk, de rohadtul nem értjük. Kész szerencse, hogy a Soulwave zenekar a következő a sorban, a fiatal csapat erőteljes és dinamikus zenéje megmenti a hátralévő perceket.

Itt még volt B-közép, a második félidőben elvitték magukkal a futballhangulatot

Végül jöhet a futball, a Haladás B-közép komoly koreográfiával készül, zöld-fehérbe borul a kapu mögötti rohampáholy, van is hangulat rendesen, szólnak a dalok, köztük a Lazio-induló vasi átirata. A gyepen pedig Williams, a Haladás ausztrál csatára majdnem gólt lő, de horvát kapusban benne maradt boogie a zenés produkciók után és kitornássza a löketet. A túloldalon viszont nincs kegyelem: Hajradinovic 16 méterről bezúz egy szöglet utáni rossz mentést (0-1). Utána betolja rendesen a kapuja elé a Haladást az Eszék, a két szélen sorra jönnek a támadások, Király kiabál a társakra, hogy közelebb, ugyanis erős tempóban futballoznak a horvátok és egy-két érintős játékkal könnyen szedik szét a középpályán és a védelemben a hazaiakat, és távolról nagyon nem lehet fogni őket, maximum bottal ütni a nyomukat.

Amúgy annak az iskolapéldáját látjuk, hogy mennyire fontos a labda nélküli mozgás a modern futballban, négy-öten fordulnak azonnal a labdás játékos felé, és van még legalább két-három induló ember. Emellett visszazárás és a pozíció felvétele sprintben történik, kell is jó 15 perc a Haladásnak, mire a hazaiak alkalmazkodnak a tempóhoz, ami ugyebár nem a laza magyar bandukolás. Így többször át is keverednek az ellenfél térfelére, főleg Williams firkálgatja a szép szál védőket, de az egész eszéki csapat fizikálisan erős és bele is állnak a párharcokba. Egy szöglet után aztán jön az egyenlítés: a megcsúsztatott labda az ötösön Ramos elé kerül, ő meg bekeni a léc alá.

Innét már kiegyenlített a meccs, helyzet itt is, ott is, míg nem a félidő vége fele egyszer csak rázendít a Haladás B-közép, hogy Nem akarunk NB II-t, hej, hej. És kikerül egy felirat is: Stadion helyett csapatot. Az üzenet – mások mellett - a Haladás csapatát működtető cég tulajdonosainak, többek között Illés Bélának szól. A klub a fiatal játékosok bevetése mellett döntött (ezt támogatja anyagilag az MLSZ is), azonban ez akkor működik, ha a 12 csapatos bajnokságban van két tuti kieső és nincs köztük a Haladás. Most ugyebár nagyon nem ez a helyzet, mert utolsóelőtti a brigád, így aztán az Oldjuk meg önerőből az élvonalat doktrína bedőlni látszik. A szurkolók pedig nem akarnak ZTE elleni rangadókat az NBII-ben, még akkor sem, ha az MLSZ által 200 ezer forint/darab árban mért Zeg-Zeg kezdetű ritmust jó buli skandálni.

A második félidő úgy kezdődik, hogy csönd van: a B-közép egy része (a GWA-csoport) tiltakozásul kivonul, hiányzik is rendesen a szurkolásuk, nagyjából olyan a hangulat, mint egy kicsit zajosabb színházban. A játék nagyjából úgy folytatódik, ahol abbamaradt, aztán Király asszisztens lekésik egy indításról bő tíz métert, Williams viszont nem, de a csatár lesről startol, a horvát védő pedig jobb megoldás híján feldönti a tizenhatos előtt. Nem lennénk Pintér játékvezető helyében, aki sűrűn pislog zászlós társa felé, hogy akkor offside vagy sem, majd némi matekozás kiállítja az eszékit, ami azért gálameccsen nem teljesen oké. A spori aztán úgy megzavarodik saját ítéletétől, hogy onnét kezdve egyre cifrábbakat fúj, Rácz például azért kap műesésért sárgát, mert simán elüti a horvát kapus, míg a másik oldalon elfelejti, hogy van olyan tétel, hogy ellenféltől kapott labda, ám ebben az esetben a les viszont nem játszik.  A horvátok ezalatt tíz emberrel is támadnak, és csak azért nem vezetnek, mert ugyan egyszer lenullázzák a zöld-fehér védelmet, de az ötös sarkán még egyet akarnak passzolni lövés helyett. Az eszéki játékosok – bár már a cseresor is bejött- egy emberüket leszámítva fizikálisan jobbak, de nemcsak brusztolnak, hanem futballoznak is.

A csendes stadionban végül a hajrában Kiss Tamás bombáz az oldalhálóba egy félpályás sprint végén, majd Grumics vesz mellre egy felívelést és elpöccinti a labdát a kapus mellett ezzel máris 2-1. A horvátok ekkor már nagyon unják az egészet, de a játékvezető még pár percet rátesz, hogy az utolsó három Haladás-csere is érezze a zöld gyepet. A slusszpoén pedig az, hogy Medgyes kilép, elhúzza a labdát a kapus mellett, majd borzasztó rosszul passzol középre, ahol a vendégjátékos ahelyett, hogy a Domusig bikázná a labdát, tökön rúgja azt, ami így gólpassz lesz az ötösön álló Petrónak, ő pedig nemes egyszerűséggel a bal sarokba belsőz és 3-1.

Így kell rögtön sikeredzőnek lenni, ezt a lefújás után már Vörös Csabának, az új trénernek mondjuk, aki szerda fél tizenkettőkor két hírt kapott: 1. kész az ebéd, 2. ő a Haladás edzője. A technikai vezetőből előrelépő egykor védő – aki pár éve még a Vasi Titánok megyei III-as csapatában keserítette a helyi futballmatadorok életét -, hozzáteszi, hogy ennél már csak egyszer volt magasabb pozícióban a klubnál: amikor is neki kellett kicserélnie az izzókat a régi stadion reflektoraiban.

Beballagunk a sajtótájékoztatóra, ahol a horvátok olyan mutatós tolmácshölgyet vonultatnak fel, hogy rögtön összeírunk 35 kérdést, amire választ várnánk a vendégek mesterétől, remélve, hogy hajnalig el tudjuk húzni az időt. Az Eszék trénere persze megfutja a tiszteletköröket (gyönyörű, fantasztikus), aztán szakmázik egy keveset (öt játékosunk nélkül érkeztünk), két mondatban kielemzi a meccset (a Haladás jobban motiváltnak bizonyult), majd azzal zárja a mondandóját, hogy élvezzék a stadiont. És őszinte bánatunkra, nehézbombázó kolléganőjével együtt gyorsan távoznak.

Vörös Csabát faggatjuk még, aki elmondja, hogy a Pacsi mester összerakott csapatszerkezetbe nem nyúlt bele (mert ugye minek és idő sem lett volna a változtatásra), azt mondta a fiúknak, hogy egy ilyen szép stadionban csak jól lehet játszani. A kiállítást ő is sokallta, de nagyon örül a győzelemnek, ahogy teljesen őszintén kimondta: mert olyan régen nyertünk már.

Hát most sikerült, sétálunk kifele a szombathelyi éjszakába, a zöld-fehér színekkel megvilágított, néptelen aréna mellett, és valami frappáns zárszón törjük a fejünket, ami mintegy összegzi, szintetizálja a nyitómeccset, a stadionépítést, a korszakot, de nem jut jobb eszünkbe, mint Hajdú B. Istvánnak, aki társbemondóként vitte végig a mérkőzést, és a sokadik csere felolvasása után azzal zárta a szavait: itt a vége és kész.