8 óránál hosszabb munkaidő, alacsony fizetés, borzalmas szállás, főidényben 40-50, összezsúfolt ember – a Der Standardnak egy kelet-európai mezőgazdasági dolgozó mondta el az ausztriai tapasztalatait. Az osztrák munkaadó elismerte a hibák egy részét, de szerinte nem minden úgy volt, ahogy a munkavállalója állítja.

Fejet le, feneket fel, ne nézzen se jobbra, se balra, csak húzkodja ki a gyomnövényeket – ezeket a szűkszavú utasításokat elég sokszor hallotta a nyáron a munkavezetőjétől a lap által Radaként emlegetett mezőgazdasági munkás, aki elmesélte az újságnak, hogy milyen körülmények között kellett dolgoznia.  

A munkanap kora reggel kezdődött, és este kilenc körül ért véget, ehhez jött még az alacsony fizetés és a pocsék szállás, a Kelet-Európából jött dolgozók ilyen körülményekkel találkoztak. Úgy éreztem magam, mint egy rabszolga, mondta Rada a Standardnak.

A Szlovákiából, Bulgáriából és Romániából érkezett dolgozók – az aratás idején mintegy ötvenen – egy kis házban laktak Alsó-Ausztria egyik településén, egészen november közepéig. Radát nem csak a betakarítás idején foglalkoztatták, hanem utána is. Hét másik nővel egy kis helyiségen osztott, ahol emeletes ágyakon aludtak, ráadásul a szobájukon át kellett menniük azoknak, akik a vécére igyekeztek.

A Standard birtokába jutott képeken és videókon jól látszanak a nyomorúságos körülmények. A falak penészesek, edények, vizes palackok hevernek szanaszét, ruhák lógnak mindenütt, a szűk helyen még hűtőszekrény is áll. A fürdőszoba is hasonló képet mutat: a vécé és a zuhanytálca egymás mellett, az előbbinek rossz az öblítője. Amikor szóltak a munkaadónak emiatt, nem törődött vele, Rada szerint arra sem vette a fáradtságot, hogy köszönjön a dolgozóinak.

Ausztriában a munkásszállásokat szigorú előírások szabályozzák, nemcsak egészségügyi, hanem egyéb szempontoknak is meg kell felelniük, például az emberi méltóságnak. A berendezés sem lehet akármilyen, például biztosítani kell a zárható szekrényeket. És az csak természetes, hogy a szállásnak nem lehet egészségkárosító hatása.

A ház mellett a munkakörülményekkel gond volt: a nyári hőségben a dolgozók nem kaptak friss vizet, amit pedig magukkal vittek, hiába csomagolták alufóliába, a napon legkésőbb délig úgy felmelegedett, hogy ihatatlanná vált.  Az ebédszünetet a földeken tartották, gyakran olyan helyen, ahol árnyék sem volt. Ha valakinek vécére kellett menni, nagyjából az volt a válasz, oldja meg, ahogy tudja.

A munkaadó osztrák gazda kénytelen volt elismerni a lapnak, hogy a videón és a fotókon látott házban szállásolta el a dolgozóit – azonban szerinte nem ötvenet, csak húszat. A helyiségek azért penészesek, állította, mert az épület alatt nincsen pince, így nedvesség beszivárog a falakba. A gazda szerint mintegy 10 év laknak az idénymunkásai a házban, amelyet utoljára 2016-ban újított fel valamennyire. Egyik télen például ki is festetett, de aztán úgy döntött, hogy más szálláshelyet keres a munkavállalóinak, így nem költött többet az ingatlanra. Miután a Standard érdeklődött nála az esetről, valóban egy másik helyre költöztette a munkásait. A munkaadó szerint a nagyobb földjein voltak mobil-vécék és jövőre árnyékolókat is beszerez, állította és hozzátette: a munkaidő pedig fél nyolctól délután ötig, hatig tartott.

Rada azt mondta az újságnak, 1350 eurót kapott készpénzben havonta. Munkaszerződést nem látott, az órabér körülbelül 5 euróra jött ki. A mezőgazdasági kisegítőknek egyébként szintén ágazatilag szabályozott a munkabére, Alsó-Ausztriában legalább nettó 6,27 eurót kell kapniuk, vagy 1086,25 eurót, 40 órás munkahét esetén. Túlóráról, 13. és 14 havi bérről szó sem esett, ráadásul a nőnek minden hónapban két jegyzéket kellett aláírnia – hogy pontosan mi volt rajtuk, azt nem látta, mert a munkaadó a tartalmukat letakarta. Az osztrák gazda azt állította, kifizette a kollektív szerződésben előírt összeget és a 13. és 14. havi bért is, egyben visszautasította, hogy biankó bérjegyzéket íratott alá a dolgozóival. Munkaszerződés pedig volt, csak nem kapták kézhez az alkalmazottak.

Az illetékes szakszervezetet nem lepte meg az eset, a szervezet már 2014 elindította a kampányát, amelyben a külföldi szezonmunkások helyzetére kívánta felhívni a figyelmet.  Azóta igyekeznek a munkavállalókat informálni, és anyanyelvükön adnak nekik tanácsot, ugyanis az ausztriai idénymunkára érkezők többsége nem tud németül és a törvényi hátteret sem ismeri. 2015-ös adatok szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatott 29 697 személy közül 17 287 nem osztrák állampolgár volt.

A szakszervezet jogásza, René Schindler azt mondta a Standardnak, hogy Rada esete nem egyedi. A munkaadók korábban feketén foglalkoztatták a külföldi dolgozóikat, mostanában részmunkaidőre bejelentik őket, ám a törvény adta kereteken felül foglalkoztatják őket. (Meghatározott időszakban, például betakarítás, lehetséges a napi 12, heti 60 órás foglalkoztatás, azonban hosszú távon nem.) A túlórát, a 13. és 14. havi pénzt gyakran nem fizetik ki a munkaadók, a jogász szerint egész egyszerűen ellopják a munkavállalók pénzét, üzletszerűen elkövetett csalással. Ezenkívül spórolnak a munkavédelmi eszközökön és berendezéseken is, így aztán Ausztria közepén kelet-európai munkakörülményekkel találkoznak a dolgozók.

Schindler elmesélte a lapnak, hogy két szezonmunkás azzal kereste meg, hogy 3,5 majd 4 órás órabért kaptak a mezőgazdasági munkáért Bécsben – a fővárosban nettó 6,09 euró az ágazati órabér. Amikor a 13. és 14. havi fizetésről érdeklődtek, azt mondták neki, hogy Ausztriában nincsen ilyen.

A szakszervezet egyébként sikeresen képviseli a dolgozók érdekeit – már ha azok eljutnak a szervezethez. 2016-ban 21 mezőgazdasági kisegítő dolgozót ügyében jártak el a bíróságon, még hozzá sikerrel, csaknem minden esetben a kézhez kapott duplája járt az ítélet szerint.

Az ágazatnak van egyébként felügyeleti szerve, a mezőgazdasági és erdőfelügyelőség. 2016-ban Alsó-Ausztriában a testületnek 411 ügye volt, ebből 15 érintette a munkaszerződéseket, ám egyetlen ügyben sem született azonnali határozat, büntetés vagy feljelentés. (Standard/Katrin Burgstaller)