Amikor kiderült, hogy ki a Kasza gyerek

Egyszer, réges-régen, amikor az újságíráshoz elsődlegesen agy kellett, nos, akkoriban azon versenyeztünk a redakcióban, ki tud jobb, szellemesebb címet adni az írásának.

Akkor éppen a sportrovatot nyúztam, onnét azért nehezebb volt beszállni a versenybe, mivel ott a csapatok támadólag szokta fellépni, és taktikailag fegyelmezetten végrehajtják a megbeszélteket, továbbá a fegyelem-figyelem egy pillanatra sem lankadhat, és akkor az akarat kitartással párosulva meghozza a szerencsét és a győzelmet, főleg ha egyénileg és mint csapat is jobban akarjuk sikert, aminek aztán learatjuk a babérjait, a gyümölcsét és este meg a buliban csajokat. Szóval sportosként nem egyszerű kiváló címet adni, de talán egyszer-kétszer sikerült.

kaszagyerek.jpg


Egyszer ugyanis az történt, hogy a Haladás a Vácot fogadta (futballban vagyunk 90-es végén), Szombathelyen pedig a drukkerek körében a foci nem élet-halál kérdése, hanem jóval több annál. Szóval, jött a Vác, a Hali jóval esélyesebbként lépett a pályára, főleg, hogy a vendégek addig pontot sem szereztek. Ennek ellenére a második félidőben 2-1-re vezettek, amikor Kasza, a a váci jobbhátvéd a vége előtt 12 perccel egy szögletnél olyan gyönyörű sapkát osztott ki a fejelni akaró Balassának, hogy öröm lett volna nézi egy kosárlabda-meccsen. Itt tizenegyes járt érte, de előtte még a Vác legendás csapatkapitánya, Nagy Tibor úgy ordított saját társával, mint egy tengerészgyalogos őrmester, mondandójának az volt a lényege, hogy minek kell kézzel és látványosan beleütni a labdába a kaputól 12 méterre - a konkrét mondanivalót úgy 23-38 bzmg tette teljessé.  

A Haladás ezután meg akarta nyerni a meccset, mentek is előre, de erre jöttek a váci kontrák, és a 90. percben egy rossz kirúgás után le is rohanták a Haladást. az alapvonalról középre lőtt labdát a csatár (Rob Kornél) még elrontotta, de a túloldalon lélekszakadva érkezett Kasza jobbhátvéd (akit a kapitánya elzavart a vasútállomásra, hogy a marhasága miatt a csapatbusz helyett személyvonattal húzzon haza), szóval beesett a bekk a kasszából és belőtte a győztes gólt.

Sportszakmailag legnehezebb a vendéggyőzelmet megénekelni, dehát muszáj (vagy akkor még muszáj volt, most már más idők járnak, mert ugye vannak, akik mindig nyernek) és ugyebár a Szerencsés váci győzelem felütés teljes jó lett volna, de a történtekre való tekintettel csavartam egyet a dolgon, így lett Kiderült, ki a Kasza gyerek a dolgozat címe.

De legalább mindenki elolvasta, hogy miért is. 

A főszereplőről, Kasza Istvánról ezt írja a Wikipédia:

A Tolna megyei Bátaszékről származik. Korábban a Szekszárdi Dózsa NB II-es csapatának volt oszlopos tagja, ahol 1992-ig játszott, majd a szintén NB II-es Dorogi Bányászhoz igazolt, amely a Szekszárd csoport-ellenfele volt akkoriban. Az 1992–93-as bajnoki idényben a dorogi csapattal oda-vissza legyőzték a Szekszárdot úgy, hogy még gólt sem kaptak. Mindvégig versenyben voltak az NB. I-be való feljutásért, ám az utolsó fordulóban elszenvedett vereségük miatt meghiúsult a célkitűzésük. Ezt követően az első osztályú Vác igazolta le. A Duna-parti csapatban hét teljes bajnoki évadban szerepelt, ahol meghatározó játékossá vált. Összesen 170 NB I-es mérkőzésen játszott a Vác színeiben és védő létére 17 alkalommal szerzett gólt. Mindjárt az első évad hozta a legnagyobb sikert, amikor csapatával bajnoki címet nyertek. 2000-ben, az végén visszaigazolt Dorogra, ahol az egyik legemlékezetesebb mérkőzésen a Siófok ellen vesztett helyzetből az ő góljával nyertek. A bajnokság végén minimális különbséggel lecsúsztak a bennmaradó helyről és búcsúzni kényszerültek volna az NB I/B-ből. A szerencse azonban a dorogiaknak kedvezett, mert visszalépés miatt megőrizhették NB I/B-s tagságukat. Az új idénytől Strausz László vezetőedző vette át a csapat irányítását, akivel egy csapatra való új játékos is érkezett és az alaposan felforgatott egykori keretből sokan távoztak, közte ő is.