Dél körül hirtelen felindulásból laptop és monitor elsöpörve, kocsiba be, Milo nevű bundás-bolhás családba tartozó német vizsla szintén bepakolva és húztunk délnek, mert arra talán még nyár van és ha jól nyomjuk a gázt, valahol a Ráktérítő környékén utol is érjük. Mert innét megszökött, úgy szeptember tájékán, esőfelhőket húzott magára, lelépett rongyosan, fázósan. Mindig ez van, hiába hisszük, hogy marad, hónapokra eltűnik, aztán csak nézzük a monoton szürke heteket és dédelgetjük a hitet januárban és februárban, hogy majd nemsokára felhasadnak a fellegek, kinyílnak az utak és visszatér a fény.

De most mintha visszalopózott volna az itt felejtett hangulatokért, jött a kertek alatt, mezei utakon, és visszavett pár napra mindent – könnyen ment, az ősz még csak próbálgatta a sárga és a vörös árnyalatokat, a dombokon. Amúgy minden olyan volt, mint két hónapja, amikor kutya úrral ültünk a parton és élveztünk, még mindig nem akar este lenni, hazamenni ráérünk még, majd átsuhanunk a hegy mögé hulló Nap alatt, és otthon majd kitelepedünk a pálya mellé, csillagok alá, mert ilyen, amikor nyár van.

Hát visszamentünk megint, vállon táska, benne takaró (valamiért szeretik a kék pillangók), labda, labda és még több labda. A víz persze már dermesztő, nem lehet órákig állna benne, versenyt úszni a játékszerért, de a többi megvan, még akkoris, ha az október vékony fátylat húz a víz, egekre. De a hegyek ott hasalnak szemben, időtlen vulkánok, jó tudni, hogy ha jövünk, akkor megyünk is, és kilépünk a történetből, egyszer megint benne leszünk és felvesszük a mese fonalát. Igen, csak ez számít, az ezüstszál, a mindent beletöltő rezgés, ami úgy alakul, ahogy szívünk dobban vagy éppen gondolatunk súgja. Most az volt a mondás: nyár van, belül biztosan, és ha behunyjuk a szemünket, akkor kinn is az lesz, mintha el sem mozdultunk volna, és lesz a napi csoda, hogy az október átcsúszott a következő júniusba.

Egyszer csak.

Lobogás, lendület és napfény

A labda mindent visz

Lógass lábat a vulkánokkal szemben

És senki nem érti, miért forgatja el a blogmotor az állóképet - így a Badacsony még a végén  rácsúszik Keszthelyre