Bár a téli szezon hamarosan megkezdődik, a tiroli vendéglátósok még mindig 850 szakácsot keresnek az üres álláshelyekre, írja az ORF. A Balatonhoz hasonlóan a turizmusból élő osztrák tartomány is szakemberhiánnyal küzd, Ausztriában ráadásul tisztes fizetést is ígérnek, de még így is lasszóval fogják a jó munkaerőt.

A decemberi nyitány előtt már rengeteg vendég érdeklődött, a hotelek és a szállodák gőzerővel készülnek a turisták rohamára. Azonban sok helyen hiányoznak a szakképzett szakácsok, olyannyira, hogy néhol már-már kritikus a helyzet, ezt már a szállodások helyi szervezetének a vezetője, Mario Gerber, mondta a hírügynökségnek.

Az ORF által megszólaltatott szállodatulajdonos, Sylvia Haselwanter (Hotel Seiler) is elveszítette a több éve nála dolgozó szakácsát, aki személyes okok miatt távozott. Bár az osztrák munkaügyi hivatal (AMS) weboldalán, más internetes oldalakon és ajánlás révén is kereste az utódját, ám nem járt sikerrel. A hirdetésekre jelentkezőknek nem volt meg a szükséges szakképesítése (egy kőműves is felcsapott volna szakácsnak), vagy nem beszéltek németül. Haselwanter szerint nem a gyenge fizetés az oka annak, hogy egyelőre senki nem találtak.

A kőműves is használ serpenyőt, de Tirolban azért ragaszkodnának a szakképzett szakácsokhoz

- Mivel a szállást és az ellátást ingyen biztosítjuk, a bér bőven átlag feletti. Olyan magas órabért adunk vagy inkább csak adnánk a szakácsnak, hogy annak még némelyik diplomás ember is örülne.

A szakemberhiány nem új keletű a tartományban, a szálloda- és étterem-tulajdonosok régóta igyekeznek valamiféle használható stratégiát kidolgozni ellene. Gerber szerint olyan képzési modellre van szükség, amely vonzóvá teszi a vendéglátós szakmákat. Bár a legtöbb helyen valóban megbecsülik a munkatársakat, még mindig akadnak olyan hotelek, amelyek kizsigerelik a munkavállalókat. Gerber szerint az utóbbi azért is teljesen rossz megoldás, mert a vendéglátósok így nehezebben tudják képviselni azt az álláspontot, miszerint igenis jó körülmények várják a munkavállalókat a turizmusból élő Tirolban.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a szakács egyelőre nem számít hivatalosan hiányszakmának Ausztriában, ezért a nem EU-országokból érkező, szakképzett munkaerő csak nehezen kaphatja meg a betöltetlen állásokat. (ORF)

A bécsi rendőrfőnöknek kellett megszólalnia az október 1-én bevezetett burkatörvény miatt. Az új szabályozás értelmében tilos arcot elfedő ruházatot viselni közterületen, azonban hiába volt az elsődleges célpont az iszlám radikális irányzata által megkövetelt viselet (burka, nikáb), a rendőrség sorra szalad bele az egyéb esetekbe. Főleg a jelmezes figurákkal van gond, a rendőrségi szakszervezet szerint pedig az eredeti céltól eltérő szabályozás úgy hülyeség, ahogy van.

Két hete egy boltnyitást reklámozó cápajelmezes férfi miatt kapott büntetést az akciót megrendelő vállalkozás. De gyanús lett az osztrák parlament nyílt napjára klipet forgató csapat is, mivel a szereplők között ott volt a tisztelt ház kabalaállatja, Lesko, a kék nyúl. A legfrissebb eset pénteken történt, ekkor egy Lego-üzletbe szálltak ki a járőrök, mivel egy életnagyságú Lego-nindzsát jelentett be valaki. A rendőrök egy fiatal hölgyet találtak a jelmez alatt, akinek a tevékenysége "hivatásgyakorlásnak" bizonyult, így nem volt szükség további intézkedésre.

A Lego-nindzsára telefonos bejelentő hívta fel a  figyelmet, a rendőröknek pedig kötelező ezután intézkedniük Fotó: Fotó: Twitter/MevluetK

Gerhard Pürstl, Bécs főrendőre az utóbbi eset után nyilatkozott krone.at-nek és igyekezett a lakosság figyelmét felhívni arra, hogy nem kell rögtön a rendőrséghez fordulni. Ugyanis ha bejelentés történik, akkor a hatóságnak kötelező eljárnia. Márpedig ha a járőrök minden kabalafigurát lerohannak és ellenőriznek, akkor nem tudnak fontosabb és veszélyesebb ügyekkel foglalkozni.

Pürstl úgy fogalmazott, hogy a törvény gyakorlati alkalmazásánál előfordulhatnak kisebb félreértések, de ezeket szakszerűen és nyugodtan kell kezelni. A rendőrségi szakszervezet vezetője, Hermann Greylinger egyértelműen fogalmazott a törvény kapcsán. A cél az lett volna, hogy burka és társai lépjenek fel, a politikának viszont sikerült teljesen félrevinni az egészet és egy végrehajthatatlan szabályozást alkotott. - A rendőreinknek a bűnüldözéssel kellene foglalkozniuk, nem pedig ezzel a hülyeséggel, nyilatkozta az érdekképviselet első embere.

A rendőrfőnök más véleményen volt: a törvény végrehajtható és úgy látja, eddig nem voltak durva hibák, és nincs ok az idegeskedésre. A rendőröket jól kiképezték az új szabályozásból és közben már a konkrét példákat is megismerték.

A nindzsa-esetről azt mondta, járőrök megfelelően jártak el. Azonosították a jelmezt viselő személyt, és megállapították, hogy a munkáját végzi, így nem is volt szükség további intézkedésre.

A rendőri vezető arról is beszámolt, hogy a törvény bevezetése óta 30 hivatalos eljárás indult, de ezek töredékében volt szó iszlám viseletről. Ezért kérte a bécsi főrendőr a polgárokat arra, hogy ne hívják rögtön a rendőrséget, ha meglátnak egy jelmezes embert. (krone.at)


Itt olvasható, hogy eredetileg miről is van szó a törvényben.

A fügeni hotel egyik főnökét szombaton hajnali fél négykor azzal ugrasztották ki az ágyból, hogy egy tehéncsorda várakozik a szálloda parkolójában. Saját bevallása szerint, ha ezt nem a rendőröktől hallja, akkor elég meredek viccnek tartotta volna, tekintettel a korai időpontra. Az esetről a Tiroler Tageszeitung online kiadása számolt be.

Azonban 100 százalékig stimmelt a dolog, tucatnyi elkóborolt szarvasmarha tévedt a hotel környékére.
Kettő közülük különösen kíváncsinak bizonyult, a biztonsági kamera felvételei szerint besétáltak a hallba, ahol 20-30 percig időztek és mindent gondosan szemügyre vettek. Azonkívül, hogy itt-ott elpotyogtattak pár tehénlepényt, különösebb kárt nem okoztak. Miután kinézelődték magukat, ahogy jöttek, úgy távozták: a fotocellás ajtón kisétáltak.

A rendőröket végül fél négykor egy taxis riasztotta: az állatok békésen legelték a hotel előtti virágokat és a növényzetet. A szálloda vezetője azt mondta a Tiroler Tageszeitungnak, hogy nagyobb kárt nem okoztak, a kisebb kellemetlenségeket pedig  remélhetően kifizeti a biztosító.

A csorda gazdája még szombaton is az állatok begyűjtésével volt elfoglalva, nem csak a hotelt felkereső tehenek törtek ki a bekerített legelőről, hanem az összes szarvasmarha. Azt egyelőre nem tudni, milyen módon léptek le az állatok.

A hotel a biztonsági kamera felvételeit kitette a Facebookra, elsősorban azért, hogy a vendégeiknek beszámoljanak az éjszakai kalandról. A közösség azonban felkapta az esetet és már több mint 110 ezren látták a felvételeket és a videót. A kommentekben többen gerillamarketinget vagy reklámot sejtettek, 

Dél körül hirtelen felindulásból laptop és monitor elsöpörve, kocsiba be, Milo nevű bundás-bolhás családba tartozó német vizsla szintén bepakolva és húztunk délnek, mert arra talán még nyár van és ha jól nyomjuk a gázt, valahol a Ráktérítő környékén utol is érjük. Mert innét megszökött, úgy szeptember tájékán, esőfelhőket húzott magára, lelépett rongyosan, fázósan. Mindig ez van, hiába hisszük, hogy marad, hónapokra eltűnik, aztán csak nézzük a monoton szürke heteket és dédelgetjük a hitet januárban és februárban, hogy majd nemsokára felhasadnak a fellegek, kinyílnak az utak és visszatér a fény.

De most mintha visszalopózott volna az itt felejtett hangulatokért, jött a kertek alatt, mezei utakon, és visszavett pár napra mindent – könnyen ment, az ősz még csak próbálgatta a sárga és a vörös árnyalatokat, a dombokon. Amúgy minden olyan volt, mint két hónapja, amikor kutya úrral ültünk a parton és élveztünk, még mindig nem akar este lenni, hazamenni ráérünk még, majd átsuhanunk a hegy mögé hulló Nap alatt, és otthon majd kitelepedünk a pálya mellé, csillagok alá, mert ilyen, amikor nyár van.

Hát visszamentünk megint, vállon táska, benne takaró (valamiért szeretik a kék pillangók), labda, labda és még több labda. A víz persze már dermesztő, nem lehet órákig állna benne, versenyt úszni a játékszerért, de a többi megvan, még akkoris, ha az október vékony fátylat húz a víz, egekre. De a hegyek ott hasalnak szemben, időtlen vulkánok, jó tudni, hogy ha jövünk, akkor megyünk is, és kilépünk a történetből, egyszer megint benne leszünk és felvesszük a mese fonalát. Igen, csak ez számít, az ezüstszál, a mindent beletöltő rezgés, ami úgy alakul, ahogy szívünk dobban vagy éppen gondolatunk súgja. Most az volt a mondás: nyár van, belül biztosan, és ha behunyjuk a szemünket, akkor kinn is az lesz, mintha el sem mozdultunk volna, és lesz a napi csoda, hogy az október átcsúszott a következő júniusba.

Egyszer csak.

Lobogás, lendület és napfény

A labda mindent visz

Lógass lábat a vulkánokkal szemben

És senki nem érti, miért forgatja el a blogmotor az állóképet - így a Badacsony még a végén  rácsúszik Keszthelyre

Egyszer, réges-régen, amikor az újságíráshoz elsődlegesen agy kellett, nos, akkoriban azon versenyeztünk a redakcióban, ki tud jobb, szellemesebb címet adni az írásának.

Akkor éppen a sportrovatot nyúztam, onnét azért nehezebb volt beszállni a versenybe, mivel ott a csapatok támadólag szokta fellépni, és taktikailag fegyelmezetten végrehajtják a megbeszélteket, továbbá a fegyelem-figyelem egy pillanatra sem lankadhat, és akkor az akarat kitartással párosulva meghozza a szerencsét és a győzelmet, főleg ha egyénileg és mint csapat is jobban akarjuk sikert, aminek aztán learatjuk a babérjait, a gyümölcsét és este meg a buliban csajokat. Szóval sportosként nem egyszerű kiváló címet adni, de talán egyszer-kétszer sikerült.

Egyszer ugyanis az történt, hogy a Haladás a Vácot fogadta (futballban vagyunk 90-es végén), Szombathelyen pedig a drukkerek körében a foci nem élet-halál kérdése, hanem jóval több annál. Szóval, jött a Vác, a Hali jóval esélyesebbként lépett a pályára, főleg, hogy a vendégek addig pontot sem szereztek. Ennek ellenére a második félidőben 2-1-re vezettek, amikor Kasza, a a váci jobbhátvéd a vége előtt 12 perccel egy szögletnél olyan gyönyörű sapkát osztott ki a fejelni akaró Balassának, hogy öröm lett volna nézi egy kosárlabda-meccsen. Itt tizenegyes járt érte, de előtte még a Vác legendás csapatkapitánya, Nagy Tibor úgy ordított saját társával, mint egy tengerészgyalogos őrmester, mondandójának az volt a lényege, hogy minek kell kézzel és látványosan beleütni a labdába a kaputól 12 méterre - a konkrét mondanivalót úgy 23-38 bzmg tette teljessé.  

A Haladás ezután meg akarta nyerni a meccset, mentek is előre, de erre jöttek a váci kontrák, és a 90. percben egy rossz kirúgás után le is rohanták a Haladást. az alapvonalról középre lőtt labdát a csatár (Rob Kornél) még elrontotta, de a túloldalon lélekszakadva érkezett Kasza jobbhátvéd (akit a kapitánya elzavart a vasútállomásra, hogy a marhasága miatt a csapatbusz helyett személyvonattal húzzon haza), szóval beesett a bekk a kasszából és belőtte a győztes gólt.

Sportszakmailag legnehezebb a vendéggyőzelmet megénekelni, dehát muszáj (vagy akkor még muszáj volt, most már más idők járnak, mert ugye vannak, akik mindig nyernek) és ugyebár a Szerencsés váci győzelem felütés teljes jó lett volna, de a történtekre való tekintettel csavartam egyet a dolgon, így lett Kiderült, ki a Kasza gyerek a dolgozat címe.

De legalább mindenki elolvasta, hogy miért is. 

Kezdjük Coelho-ként: attól még, hogy jó magyar újságíró vagy, lehetsz közepes postás Ausztriában.

Nem kell hozzá más, csak megfelelően szar  pocsék történelmi csillagzat, egy darab zavaros tekintetű ügyvezető, aki már kétéves korában tudta, hogy vezérnek született, az alattvalóinak őszinte bánatára, mert úgy hülye  fogalmatlan az egészhez, ahogy van, és erről papírja is van, úgy hívják, hogy éves mérleg.  Szóval tavaly augusztus óta, amikor ez a szellemi féreglyuk kirakott a semmibe, megpróbáltam találni valami elfogadható helyet találni a magyar média csillagrendszerében vagy az egyik csatolt galaxisban, mert 50 pluszosan és 27 év gyakorlattal már nehezen vált pályát az ember.

Gondoltam én, ehhez képest reggelente berreg a seggem alattam egy kínai gyártmányú motor – igen bazmeg kérlek, én is vagy harminc éve húztam utoljára csutkára a Babettát, szarvkormányosat, tömörített Harley for Central Europe, az első vagány fordulónál úgy kentem be a második szomszéd kertjébe,mint Gécsek Tibi a kalapácsot. Azóta tudom, hogy felhamuzott úton nem döntjük 20 fok alá a motrot (székely fordulat), mert az rögvest leborul és kicsúszik alólunk, mint befüvezett táltos. Erre a skillre speciel nem volt szükség a online média világában, de most igen, az ember sose tudhatja, mi, mire jó.

Szóval, zúg a csájníz lóerő-gyűjtemény, elől egy kisebb  tejes láda tele cuccal, hátul egy dupla doboz, kétszer annyi motyóval megpakolva, veretek bele az osztrák reggelbe, szigorúan sisakban, mint tisztességben megőszült Boba Fett, és még véletlenül sem kérdezem meg, hogy mit keresek itt. Igen, pont azt, az álmomat, amit úgy tizenéves korom óta kergetek, hogy írok majd újságot, könyvet, ponyvát, riportot (azt nagyon szeretem), aztán szépen csöndben megöregszem, jönnek majd az újak, a jobbak és a szebbek, én pedig csendben átadom a helyemet, mert ez a világ rendje.

Na, ez kapott némi gellert, mert egyszer csak nem volt szükség jó szerkesztőre, újságíróra, teljesen más képességek kerültek az előtérbe. Ami furcsa, persze, a média lett a magyar futball 2.0, azaz tulajdonképpen se játékos, se focista, se néző nem kell hozzá, mert nem az eredeti funkciójáról szól már egész. Ha pedig ez a helyzet, akkor az emberfia kénytelen más területen körülnézni.

Ötven felett nagyon mókás a munkakeresés. Túl öreg vagy (fenéket), túl tapasztalt – ül szemben a HR-s és azt kérdezi, hogy tényleg van magának 20 évnyi vezetői gyakorlata? Nem akartam, de van, most mit csináljak, nyolcat verjek belőle agyon? Kérdés a telefonban: és fizikálisan hogy van? Sehogy, minden modulomat kicserélték, tudja, mint a Robotzsaruban, és beültettek egy chipet, hogy tudjam, hogy a nagyon hülyéket sem szabad bántani. Problémáznak a fizetésen: miért kér ennyi pénzt, amikor egy fiatalabb munkaerő feléből megcsinálja? Azért bzmeg kérem szépen, mert az online média nem szalagmunka, néha gondolkodni is, mert ha mindenhova azt rakod be, hogy szandál-szandál-szandál, előbb-utóbb minden olvasód hülyének néz és lelép.

Szóval, egyszer csak lepereg az idő, meg a bankszámláról a keret, az összes fontos ismerősnél megfutott tiszteletkör ellenére nem csöng a telefon. Ilyenkor két lehetőség marad. Szépen elfogysz és meghalsz állva, vagy pedig nekivágsz a nagy kalandnak, leszarva itt hagyva mindent, ami volt és magad voltál, nem számítanak se eredmények (online média elég egzakt, ott számok vannak, azt nem lehet megdumálni, tudod, Viktor is mondta, hogy nézzetek az eredményjelzőre), se az, hogy hova írtál.  Ha nem akarsz feltétlenül médiázni, akkor itthon is van bőven munka, meg 15 kilométerre nyugatabbra is, már csak az a kérdés, mit és hol vállalsz be.

Coelho 2: ha már szívni kell, akkor szívjunk jobb pénzért.

És egy ásítozós hajnalon arra ébredsz, hogy zúg körülötted az autópálya, hömpölyög a végtelenített kocsisor Bécs felé, fele persze magyar, Felsőpulyáig nem látsz mást, csak hazai rendszámot. Aztán benne találod magad a reggeli meló nyüzsgő forgatagában, minden kavarog, tiszta káosz az egész, azt se tudod, hogy melyik galaxis, melyik bolygó, Molnár, Takács, Horváth helyett osztrák, délszláv és mindenféle egyéb nevek sorjáznak az arcodba. Aztán kitolnak egy motort eléd, itt indul, mutatják meg gyorsan, kapsz egy mentort és máris húzhatod a gázt, hordhatod a napi postát.

Irány az álmok földje, azaz a fenéket, a meló, ami persze fotelból és gép elől nem tűnt annyira rossz választásnak, hát most itt van, teperhetsz, tanulhatsz, ha már voltál annyira hülye, hogy ennyi ideig hittél abban, hogy elég lesz, ha valamihez van tehetséged és fejleszted magadat.

Jól jönnek majd a geolokációs fejlesztésről szóló ismeretek, valamint a pöpecül megírt title-mező  a cikkekhez, a megfelelő tag-ek, a szövegmarketing, amikor ott állsz a toronyház 32 postaládája előtt és ha nem szórod elég gyorsan és jól a cuccot, akkor megúszol a melóval és mehetsz vissza a magyar balettbe ugrálni.

Coelho 3: ha nem nyírod ki a komcsi vezetőt, aki elkaszálta már az összes társadat, barátodat, mestered, akkor postás leszel Ausztriában.

Húzok haza a melóból, kicsit nyűgös volt a nap, jobban a kelleténél, nyájas ügyfeleknek sok volt a baja, a rendszer az összeomlás határán egyensúlyozott, hogy az milyen, hát, mint kábé az atomrészeg előtti állapot, amikor minden megy még, csak lassan és vontatottan, ahogy az elfáradt 90 perces TDK-kazettáról szól a Metallica. Szóval, sietek, dőlnék el, nézni egy kicsit a tavaszi eget, de aztán fennakadok a bejárati kapun, kulcs belülről benn a zárva, szomszédok benn felejtették, megint, hát, vazze, megesik az ilyen, csak alapvetően szívás.Pumpa fel, ahogy kell, sok opció nem marad, vagy a tetőn mászom át, mint Jack Sparrow, vagy a kerítésen, egyik sem túl jómegoldás, végül marad a második, kerülöm a tömböt, keresem hol van legalacsonyabban a torlasz. Két kiló céges papír beledugva a dzsekibe, mert éppen ügyvédtől jövök, rosseb se gondolta, hogy még akadálypálya is lesz. Végül hátul találok egy leküzdhető szakaszt, rohamozok is rendesen, akár hős janicsár Egernél. Kissé elhagyatott a környék, a bokrok mögül két fiatal csóka bújik elő, elismerősen nézik, ahogy nagyvárosi Tarzanként liánról liánra fogok (még jó, hogy van borostyán), aztán lendülnék át a kerítés tetején, amikor azt mondja az egyik:

- Jól nyomod tesó, csak várjál egy félórát, amíg sötétedik, mert akkor nehezebben vesznek észre.

Hát jól van, ez egy ilyen nap, kulcs a zárban, papírok zsebben, valahogyan csak beljebb leszünk.