Jelentősen visszaesett a munkanélküliségi ráta Burgenlandban az elmúlt hónapokban, írja az ORF. Olyannyira, hogy bizonyos területeken munkaerőhiány van, nehezen találnak buszsofőröket Ausztria keleti tartományában.

Nagyjából ez a helyzet az egész országban: mind a tömegközlekedésben, mint pedig az idegenforgalomban nagy szükség lenne a buszvezetőkre. A gazdasági kamara (Wirtschaftskammer) szerint több oka van a hiánynak. Az elmúlt időszakban nagyon sok sofőr ment  nyugdíjba és csak kevesen jelentkeztek a helyükre – ilyen jogosítványt csak az szerezhet, aki betöltötte a 21. életévét.

Nyugdíjba vonuló alkalmazottak, nehezített képzés - hiány van a buszsofőrökből Burgenlandban is

A kamara szakági vezetője, a pinkafeldi utazási vállalkozó, Martin Horvath szerint nem elég az életkori korlátozás, meglehetősen hosszabb procedúra végén kaphatja meg a jelentkező a szükséges engedélyt. Mindenképpen részt kell vennie egy közlekedéspszichológiai teszten, továbbá a képzés körülbelül 2000 euróba kerül. A kamarai szakember szerint át kellene gondolni a támogatási lehetőségeket, hiszen sok esetben anyagai szempontok tartják vissza az álláskeresőket attól, hogy átképezzék magukat.

Pedig a fizetések jónak mondhatóak: attól függően, hogy tömegközlekedésben vagy idegenforgalomban dolgozik egy buszsofőr, mindenféle pótlékkal havi nettó 1700-2300 euróra számíthat. (ORF)

Egy Friesachban készült videó tarolt hétfőn az osztrák közösségi oldalakon: egyik üzletben nagyon fura figura ült a pénztárban, nagyjából úgy festett, mintha egy death metal banda klipjéből lépett volna le, hogy aztán öblítőket és salátákat húzzon le a kasszában.

Guten Tag, aztán el ne felejtsen fizetni a nagy ijedtségben


Az eset megfejtése annyi, hogy Ausztriában most van szezonja krampusz és Perchten-járásoknak, ami kicsit hasonló szokás a mi busójárásunkhoz, azzal a különbséggel, hogy a hegyekben preventív megoldással akarják elzavarni a telet, míg Magyarországon inkább temetik a hideg évszakot.

A hosszú estéken időről-időre felbukkannak a rémséges figurák, akik aztán végigcsörtetnek egy-egy településen. Két alfajuk van, a krampusz és a Perchte – az előbbit ismerjük, az utóbbinak nincsen magyar fordítása, némelyik szótár úgy oldotta meg, hogy „alpesi népszokásban előforduló alaknak” nevezi. A hagyományok szerint a Perchten nevű szörnyűséges figurák azt a régi hitet őrzik, miszerint a téli hideget démonok okozzák, azokat pedig csak rémséges maskarákat öltő figurákkal és ezek felvonulásával lehet elriasztani.

Az üzletben tehát egy ilyen Perchte ült be Kasszás Erzsinek, még pedig a Sauzipf teifl  zeltschach/Kärnten nevű csapatból, amely rendszeresen részt vesz a különböző helyeken rendezett felvonulásokon. A társulat azt is elárulta, hogy a jelmezt Stefan Koidl viseli, aki egyébként maga maszkkészítő, a munkáit itt lehet megtekinteni.

A felvonulások az idén jókora balhéval kezdődtek, november elején karintiai Völkermarktban a maskarás alakok több nézőt is megsebesítettek, a rendőrségnek kellett rendet tennie.

Két maskarás csoport annyira komolyan vette az eseményt, hogy túl agresszíven léptek a nézőkkel szemben. A Perchten- és krampuszjárások karintiai nyitó eseményen összesen 45 csapat vonult fel, közülük kettőnek tagjai annyira agresszívan támadták a nézőket, hogy a szervezőknek ki kellett hívni a rendőrséget, ugyanis a felvonulás közben rendre nagy tumultus, lökdösődés támadt.

Komoly rendőri érkezett a helyszínre, addigra hatan sérültek meg a nézők közül, mivel komoly ütéseket kaptak az arcukba a méretes virgácsokkal. Jó egy órába telt, amire helyreállt a rend, a szervezők pedig közölték, hogy a két renitens csapatot nem hívják meg többet az eseményre.

Ezután sajtóvita kezdődött arról, hogy valóban szükséges-e a felvonulónak durvulniuk a nézőkkel, de aztán annyira a figyelem középpontjába kerültek a krampuszjárások Ausztriában, hogy a hírek már arról szólnak, mindenhol rendben lezajlott a télűzés.

8 óránál hosszabb munkaidő, alacsony fizetés, borzalmas szállás, főidényben 40-50, összezsúfolt ember – a Der Standardnak egy kelet-európai mezőgazdasági dolgozó mondta el az ausztriai tapasztalatait. Az osztrák munkaadó elismerte a hibák egy részét, de szerinte nem minden úgy volt, ahogy a munkavállalója állítja.

Fejet le, feneket fel, ne nézzen se jobbra, se balra, csak húzkodja ki a gyomnövényeket – ezeket a szűkszavú utasításokat elég sokszor hallotta a nyáron a munkavezetőjétől a lap által Radaként emlegetett mezőgazdasági munkás, aki elmesélte az újságnak, hogy milyen körülmények között kellett dolgoznia.  

A munkanap kora reggel kezdődött, és este kilenc körül ért véget, ehhez jött még az alacsony fizetés és a pocsék szállás, a Kelet-Európából jött dolgozók ilyen körülményekkel találkoztak. Úgy éreztem magam, mint egy rabszolga, mondta Rada a Standardnak.

A Szlovákiából, Bulgáriából és Romániából érkezett dolgozók – az aratás idején mintegy ötvenen – egy kis házban laktak Alsó-Ausztria egyik településén, egészen november közepéig. Radát nem csak a betakarítás idején foglalkoztatták, hanem utána is. Hét másik nővel egy kis helyiségen osztott, ahol emeletes ágyakon aludtak, ráadásul a szobájukon át kellett menniük azoknak, akik a vécére igyekeztek.

A Standard birtokába jutott képeken és videókon jól látszanak a nyomorúságos körülmények. A falak penészesek, edények, vizes palackok hevernek szanaszét, ruhák lógnak mindenütt, a szűk helyen még hűtőszekrény is áll. A fürdőszoba is hasonló képet mutat: a vécé és a zuhanytálca egymás mellett, az előbbinek rossz az öblítője. Amikor szóltak a munkaadónak emiatt, nem törődött vele, Rada szerint arra sem vette a fáradtságot, hogy köszönjön a dolgozóinak.

Ausztriában a munkásszállásokat szigorú előírások szabályozzák, nemcsak egészségügyi, hanem egyéb szempontoknak is meg kell felelniük, például az emberi méltóságnak. A berendezés sem lehet akármilyen, például biztosítani kell a zárható szekrényeket. És az csak természetes, hogy a szállásnak nem lehet egészségkárosító hatása.

A ház mellett a munkakörülményekkel gond volt: a nyári hőségben a dolgozók nem kaptak friss vizet, amit pedig magukkal vittek, hiába csomagolták alufóliába, a napon legkésőbb délig úgy felmelegedett, hogy ihatatlanná vált.  Az ebédszünetet a földeken tartották, gyakran olyan helyen, ahol árnyék sem volt. Ha valakinek vécére kellett menni, nagyjából az volt a válasz, oldja meg, ahogy tudja.

A munkaadó osztrák gazda kénytelen volt elismerni a lapnak, hogy a videón és a fotókon látott házban szállásolta el a dolgozóit – azonban szerinte nem ötvenet, csak húszat. A helyiségek azért penészesek, állította, mert az épület alatt nincsen pince, így nedvesség beszivárog a falakba. A gazda szerint mintegy 10 év laknak az idénymunkásai a házban, amelyet utoljára 2016-ban újított fel valamennyire. Egyik télen például ki is festetett, de aztán úgy döntött, hogy más szálláshelyet keres a munkavállalóinak, így nem költött többet az ingatlanra. Miután a Standard érdeklődött nála az esetről, valóban egy másik helyre költöztette a munkásait. A munkaadó szerint a nagyobb földjein voltak mobil-vécék és jövőre árnyékolókat is beszerez, állította és hozzátette: a munkaidő pedig fél nyolctól délután ötig, hatig tartott.

Rada azt mondta az újságnak, 1350 eurót kapott készpénzben havonta. Munkaszerződést nem látott, az órabér körülbelül 5 euróra jött ki. A mezőgazdasági kisegítőknek egyébként szintén ágazatilag szabályozott a munkabére, Alsó-Ausztriában legalább nettó 6,27 eurót kell kapniuk, vagy 1086,25 eurót, 40 órás munkahét esetén. Túlóráról, 13. és 14 havi bérről szó sem esett, ráadásul a nőnek minden hónapban két jegyzéket kellett aláírnia – hogy pontosan mi volt rajtuk, azt nem látta, mert a munkaadó a tartalmukat letakarta. Az osztrák gazda azt állította, kifizette a kollektív szerződésben előírt összeget és a 13. és 14. havi bért is, egyben visszautasította, hogy biankó bérjegyzéket íratott alá a dolgozóival. Munkaszerződés pedig volt, csak nem kapták kézhez az alkalmazottak.

Az illetékes szakszervezetet nem lepte meg az eset, a szervezet már 2014 elindította a kampányát, amelyben a külföldi szezonmunkások helyzetére kívánta felhívni a figyelmet.  Azóta igyekeznek a munkavállalókat informálni, és anyanyelvükön adnak nekik tanácsot, ugyanis az ausztriai idénymunkára érkezők többsége nem tud németül és a törvényi hátteret sem ismeri. 2015-ös adatok szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatott 29 697 személy közül 17 287 nem osztrák állampolgár volt.

A szakszervezet jogásza, René Schindler azt mondta a Standardnak, hogy Rada esete nem egyedi. A munkaadók korábban feketén foglalkoztatták a külföldi dolgozóikat, mostanában részmunkaidőre bejelentik őket, ám a törvény adta kereteken felül foglalkoztatják őket. (Meghatározott időszakban, például betakarítás, lehetséges a napi 12, heti 60 órás foglalkoztatás, azonban hosszú távon nem.) A túlórát, a 13. és 14. havi pénzt gyakran nem fizetik ki a munkaadók, a jogász szerint egész egyszerűen ellopják a munkavállalók pénzét, üzletszerűen elkövetett csalással. Ezenkívül spórolnak a munkavédelmi eszközökön és berendezéseken is, így aztán Ausztria közepén kelet-európai munkakörülményekkel találkoznak a dolgozók.

Schindler elmesélte a lapnak, hogy két szezonmunkás azzal kereste meg, hogy 3,5 majd 4 órás órabért kaptak a mezőgazdasági munkáért Bécsben – a fővárosban nettó 6,09 euró az ágazati órabér. Amikor a 13. és 14. havi fizetésről érdeklődtek, azt mondták neki, hogy Ausztriában nincsen ilyen.

A szakszervezet egyébként sikeresen képviseli a dolgozók érdekeit – már ha azok eljutnak a szervezethez. 2016-ban 21 mezőgazdasági kisegítő dolgozót ügyében jártak el a bíróságon, még hozzá sikerrel, csaknem minden esetben a kézhez kapott duplája járt az ítélet szerint.

Az ágazatnak van egyébként felügyeleti szerve, a mezőgazdasági és erdőfelügyelőség. 2016-ban Alsó-Ausztriában a testületnek 411 ügye volt, ebből 15 érintette a munkaszerződéseket, ám egyetlen ügyben sem született azonnali határozat, büntetés vagy feljelentés. (Standard/Katrin Burgstaller)

Visszafordult egy baleset miatti dugóból, ezért aztán a mentők/tűzoltók számára megnyitott sávban (Rettungsgasse), a forgalommal szemben hajtott egy postásautó hétfő reggel az A10-es autópályán (Tauernautobahn) Pfarrwerfennél. A sofőr valószínűleg egy 500 méterrel távolabb lévő kihajtóhoz igyekezett vissza.

Az esetet felvette egy kamion vezetője és elküldte az Ö3 rádiónak. Ezzel párhuzamosan értesítette az autópálya-rendőrséget és átadta a felvételt a hatóságoknak, ám addigra jókora nyilvánosságot kapott az eset. Csak a rádióállomás Facebook-oldalán több mint 900-an osztották meg és több mint 1700 hozzászólás érkezett hozzá (déli egy órás adatok).

Az ORF-nek már az Osztrák Posta szóvivője nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy a munkatársaikra is vonatkoznak a szabályok. Elmondta azt is, hogy kollégájuk magatartása elfogadhatatlan és belső vizsgálatot indítanak az ügyben és következményei lesznek az ügynek. Hogy pontosan mire is számíthat a postai alkalmazott, azt a szóvivő nem tudta megmondani, mivel egyelőre csak telefonon beszéltek a dolgozóval.

Kicsit szűk volt a hely, de sikerült a manőver: a cél a mintegy 500 méterre lévő kihajtó volt, addig meg csak nem jön semmi...

Az ORF-nek az illetékes hatóság (Bezirkshauptmannschaft) vezetője arról beszélt, hogy a sofőr közlekedési bírságra is számíthat. Hasonló esetekben 400 eurónál kezdődik a büntetés és legalább hat hónapra a jogosítványának is búcsút mondhat a sofőr. A videó pedig bizonyítói erejű lehet az ügyben. (ORF)

Update 1: megosztottuk néhány ausztriai magyaroknak szóló Facebook-csoportban, és meglepődve láttuk, hogy milyen sokan kommentelték a hírt - nem kevés magyar dolgozik az osztrák postánál, többen biztosították ismerőseiket, hogy nem ők voltak :).

 
Update 2: az ORF újabb közlése szerint női sofőrje volt az autónak (Zustellerin-ként említik a tudósításban). A rendőrség hétfőn még nem tudta megmondani, hogy született-e feljelentés az ügyben, azonban hivatalból vizsgálják az esetet.

A nyugat.hu szúrta ki, hogy a Haladás-Fradi futballmérkőzésen egy különös szerkezet segítette a focimeccseken nélkülözhetetlen sörcsapolást: a szerkezet egyszerre hat korsót/poharat töltött meg, méghozzá rövid idő alatt ( a termékismertető szerint 7 másodperc/fél tucat korsó sebességgel dolgozik).

Némi keresés után megtaláltuk azt a céget, amely sörcsapolók sorozatvetőjét gyártja: egy Waidhofen/Ybbs-ben bejegyzett vállalkozás fejlesztette ki és gyártja a Beerjet márkanévre keresztelt szerkezetet. (A szoftvertől kezdve az összes alkatrészekig mindent ők készítenek.) Az ötlet 2013-eben született meg, 2014-re készült el a prototípus, amelyet nagyrendezvényeken teszteltek,  sorozatgyártásba pedig 2015-ben került.

A Beerjet-ben egy pneumatikus rendszer emeli a csapokhoz a poharakat (műanyag vagy üveg), a működést egy központi rendszer vezérli, amely gyakorlatilag minden egyes paramétert kezel. A mennyiség mellett külön állítható a csapolás gyorsasága és a habképződés is. A rendszer felügyeli a sör hőmérsékletét illetve az üzemi nyomást. Áramkimaradás esetén a csapolás kézzel is történhet – az úri közönség őszinte örömére.

A szerkezet 4 illetve 6 lövetű, valamint fix és mobil változatban szerezhető be. A négyes verzió 700 félliteres korsót tölt meg egy óra alatt, a hatos ezret. Jelenleg két decitől egy literig állítható be a mennyiség. A szerkezethez áram mellett vezetékes víz is  szükséges, ugyanis a Beerjet automatikusan tisztítja magát.

A cég Magyarországon is jelen van, a Facebook-oldaluk szerint ők telepítettek egy mobilegységet a Haladás-stadionba.

Írnánk, hogy plakátmagányban ázunk a szitáló esőben az új Haladás-stadionban, de ez alapvetően nem igaz, mivel rajtunk kívül vannak még vagy 8028-an, akik az arénában rendezett első bajnoki meccset tervezik megtekinteni a szomorkás őszi estében. A helyzet nem egyszerű, a Fradi a bajnoki címért megy, a Haladás pedig a kiesést szeretné megúszni, szóval a vendégek a második, a hazaiak az utolsó pozícióból várják a kezdést. Totóban, tippmixben az ilyen meccs fix kettes, ám a labdarúgás pont attól az élet játéka, hogy esélyek, ráció ide vagy oda, nagyjából bármi előfordulhat – és ezzel máris nem vagyunk messze a labda gömbölyű című alaptételtől, ami akármit is jelenthet, mert az úgy igaz.

A melegítést a sajtópáholyból nézzük, ahova a Fradi-szurkolóknak lezárt területen keresztül átvágva sikerül eljutni, drukkerek és a rájuk vigyázó robotzsaruk rohamcsapatai között. Áfutjuk a Haladás összeállítását, Williamset a kispadon találjuk, amit nem nagyon értünk, az ausztrál támadó kifejezetten csúszós talajra való, szép darab birodalmi lépegető jellegű hátvédek közé. Ám a Szombathely új edzője, a szlovák ex-kapitány Michael Hipp (aki szpíker szerint Májkel, mint Kitt csodaautó gazdája) az MTK-től kölcsönkapott Ramost kezdeti, amit nem értünk, és ez visszatérő motívum lesz a meccs során. Mármint a sűrű fejrázás, mert ennyire képzetlen brazilt régen láttunk, de legalább a miénk.

A két szurkolótábor kölcsönösen megszeretgeti egymást, de ez már hagyomány, a fradisták egy cirka 300 ezer forintos homosexual MLSZ-szel nyitnak, csak konkrétabban fejezik ki, mint a Hali B-közép Zalaegerszegről jelenti ki ugyanezt, jelezve, hogy itt csak férfias futballnak lesz helye, nem pedig holmi műmájerkedésnek meg cicafiúskodásnak. A meccs maga tempósan indul, a Haladás is beleáll a lendületes játékba, Priskin lesről lőtt góljára is érkezik válasz: Németh Márió lop el egy rossz átadást, lövőhelyzetbe is cselezi magát, de a lehető legrosszabbkor csúszik meg. Aztán öt perc csontzene jön, megrugdossák egymást a felek és Szabó játékvezető kénytelen előszedni a sárga lapot, mert nagyon belejönnek a srácok az ütésváltásba.

Húsz perc után a fiatalurak visszatérnek a focihoz, előbb egy szabadrúgás zúg el keresztben a Haladás kapuja előtt, majd Halmosi bontja le a Fradi-védelmet a bal oldalon, nézi, hogy el tudja-e passzolni a labdát Dibusz mellett éles szögből, de aztán középre teszi, ott jön Ramos, és hét méterről csak azért nem találja el léc fölé küldött játékszerrel a kapu mögött tanyázó B-közép dobosát, mert a szurkolói szektort háló védi. A brazil öt perc múlva javíthatna, Rácz labdájával begyalogol a tizenhatosra, majd keményen beleveri a labdát a kifutó Dibuszba, magunk részéről valami kis dél-amerikai fineszt elvártunk volna, mert ez így elég elsőre faék egyszerűségű megoldásnak látszik. (Meg másodjára is.)

Érdekes a két csapat hadrendje, Varga, Priskin, Lovrencsics, Spirovski és Paintsil egyértelműen támadnak, az utóbbi maga lenne az életveszély, ha a védelemből egy sorral feljebb küldött Jagodics Márk követő emberfogása nem szedné ki a játékból. De az esetek többségében kiveszi, azonban a Fradinak így is van helyzete, Lovrencsics tesz kapura egy beadást olyan 10 méterről, a hazai közönség kollektíven lesápad, mert már gólt látnak, a labda azonban a semmiből becsúszó Bosnjakról mellé csorog.

A hazai balhátvéd aztán egy hazai ellentámadásnál megmutatja (32.), hogy nemcsak önfeláldozásból kiváló: Halmosi labdájával lefut az alapvonalig, begurítja a rendezetlen Fradi-védelem közepébe, az érkező Mészáros (nem a Szent Gázszerelők klánjából) pedig a kapu közepébe simítja a tökéletes passzt. (1-0).

Mire a hazai publikum rendesen kiörvendezi magát már 1-1, ugyanis a Fradinak hirtelen sürgős lesz, és egy szöglet után Blazic a rövid oldalon érkezik, a földre fejelt labdája pedig becsúszik a léc alá. Bő tíz perc van még a félidőből és egálról folytatják a csapatok, megint Ramos kerül helyzetbe, de a tizenhatoson belül sem elesni, sem lőni nem mer, egy szögletet présel ki a lehetőségből. Mi pedig azon gondolkodunk, hogy szólunk Hipp mesternek, hozza már be az ausztrált, mert Ramos kétségtelenül úgy küzd, mint egy száli frank harcos a római túlerő ellen, de nagyjából úgyis focizik.

A Fradi két szélső hátvédje gyakorlatilag középpályást játszik, belül az Otigba mellett futballozó Blazic nem egy labdazsonglőr és a fordulással is vannak gondjai, szóval, lenne mit keresni, ha valaki firkálná őket, és nem birkózni és gyömöszölni akarna velük. De ellenállunk a kísértésnek és nem kezdünk kéretlen észosztásba, hanem pozitívan nézzük a meccset, ám a szünet és Szabó játékvezető együttes erővel véget vetnek az első félidőnek.

A második félidő elején a Haladás keménykedik egy sort, aztán Doll úgy látja, nem kell két védekező ember a belső védői elé, hanem gólt akar rúgatni, ezért leviszi Gorriarant és behozza helyette Hajnalt. Erre Hipp azonnal reagál, a kevés támadó focistájából egyet levesz, Németh Márió helyett beállítja a védekező Kovácsot, így mindösszesen Ráczra, Mészárosra és Ramosra hárul a feladat, hogy a nem túl izmos Fradi-védelmet feltörjék. Halmosi kénytelen gyakorlatilag a védővonalig visszamenni a teljesen fent játszó jobbhátvéd Botkával. Hogy a Haladás a másik oldalon se nagyon gondolkodjon rohamokon, a német mester később  Lovrencsicset egy másik futógépre cseréli, Moutari Amadou is beszáll, a szombathelyiek pedig hiányos támadószekció miatt nem tudnak kibontakozni és be is szorulnak rendesen.

Hipp kétségbeesetten integet, hogy lépjenek már feljebb 15-20 méterről, de úgy nem egyszerű, ha alig van passzcélpontja a védőknek a rengeteget cikázó Ráczon kívül. (Ramos persze birkózik, már beletörődtünk, hogy nem lesz öt-hat kötény, meg nyolc bokacsel egy támadáson belül, ami egy brazilnál alapbeállítás amúgy.) Hipp újabb cseréje sem javít sokat a helyzeten Mészáros helyett Pinte Patrikot vezényli pályára, de őt is visszanyomják a Fradi-rohamok. 

Mindeközben látunk egy kisírt Varga-szabadrúgást, amit a sértett a 16-os bal sarkáról (59.) elrúg a stadionhoz tartozó vadonatúj susnyásba. Kovács ollóz egyet 16-ról, a mozdulat legalább szép, a lövés nem sokat ér (64.). Aztán Halmosi szögletét Jagodics bólintja meg, a Fradi-játékosok és a kapu mögötti tábor tagjai együttes erővel kiszurkolják a jobb sarokból a labdát, Dibusz csak nézi a fejest (66.). Ramos elvállal egy szabadrúgást (persze, bizalmat szavazunk neki), de mellé tekeri (67.). A Fradinak a sorozatos ívelgetések közepette a 78. percben megvan a meccslabdája: ezúttal a földön viszik végig a támadást, az utolsó passz is jó, Varga pedig a 10 méterre kaputól lövőhelyzetbe is fordul, igazi ajtó-ablak helyzet, oda lőheti, ahova akarja. Nos, a kivitelezés az amerikai fociban tökéletes hárompontos lenne, mert a kapu szélességben megvan, de a magasság csak a tengeren túli szabályrendszernek és szabványnak felel meg – azaz a Fradi-támadó fölé bikázza a labdát.

Hipp mester elhasználja harmadik cseréjét, persze, hogy nem az ausztrál támadót hozza be, pedig lenne sansz az egyre jobban megnyíló és alig-alig védekező Fradi ellen, hanem Kiss Tamást szólítja magához. Az évkönyvekbe pedig az kerül be, hogy a 17. születésnapját a meccs előtti napon ünneplő középpályás a 83. percben pályára lép Rácz helyett. Majd egy minutummal később, már a tizenhatoson belül, a jobb oldalon nagyon szeretne egy passzt kapni Ramostól, de a brazil úgy dönt, hogy átmegy ő négy védőn is – mint a kés a vajon, bokacselek, kötény, legalábbis elméletben. A valóságban kicsit másképp alakul, mert a bekkek összezárnak, de  a labda valahogyan mégis Kiss elé kerül, ő pedig rádől, jobbal azonnal kapura küldi, Dibusz kapus reagál a váratlan megoldásra, talán bele is nyúl a lövésbe, de az könyörtelenül bezúg a léc alá, a hosszú sarokba.

Egy pillanatnyi döbbent csend, és aztán euforikus ordítás, merthogy 2-1. Nem elírás, nem szemfényvesztés, nem sajtóhiba, hanem tényleg vezet a Haladás.


Ekkor már tombol a stadion, csak a Fradi-tábor nem akar hinni a szemének, pedig pont oda, az ő sarkukba, ficakjukba csapódott be a labda. Van még hátra 6+4 perc, látszik az FTC játékosain, hogy rendesen megrogytak a találattól, de azért még egyszer nekiveselkednek. A szombathelyiek azt teszik, amit ilyenkor kell, tördelik a játékot, húzzák az időt, olyannyira, hogy Bosnjak lenyúlja egy Fradi-bedobás elől a labdát. Priskin, aki pár perce kapott sárgát azért, mert Arany János verset idézve érdeklődött az asszisztenstől, hogy milyen jóságos ítéletet hozott, átmegy ketrecharcosba és ledönti a Haladás balbekkjét.

Tumultus, lökdösődés, mivanmivanmivan, nyugoggyámárlevazmeg, pillanatok alatt áll a bál a gyepen, a közönség közben önfeledten skandálja, hogy indul a busz. Szabó játékvezető arcáról pedig le lehet olvasni, hogy mit is gondol az esetről – ez a két marha itt a végén megcsinálja a fesztivált nekem, és most sárgázhatom mindkettőt, pedig annak a félnótásnak az előbb adtam egyet, de még mindig azt hiszi, hogy ő a legkirályabb Ninja Warrior. És így is lesz, Bosnjak besárgul, Priskin pedig kiáll, a Fradiban pedig nincsen már annyi, hogy egy last minute egyenlítés összehozzon, így aztán az új stadion első bajnoki meccsén a Haladás megveri az FTC-t.

Teljesen megérdemelten, tesszük hozzá, kiszenvedte, kiizzadta, kibrusztolta, kiharapta, ha kellett kivészfékezte ezt a győzelmet szombathelyi csapat. A legendás londoni 6-3 napján, a Haladás emblematikus kapusának, Hegedüs Péternek a születésnapján egy 2000-ben született fiatalember parádés góljával.

Mikor hazaérünk, két percig görgetjük a Facebook-ot, mire az első olyan bejegyzés feljön, aminek nem a 2-1 az alaptémája – mert hát ez most egy ilyen világ.


Ha kíváncsi vagy az új stadion tesztmeccséről szóló írásra, akkor itt olvashatod el, az Eszék elleni hivatalos nyitómérkőzés tudósítása pedig ezen a kinken nyílik.


Haladás–Ferencváros 2-1 (1-1),
Gól: Mészáros 32., Kiss T. 84., ill. Blazic 34.
Szombathely, Haladás Stadion, 8028 néző, vezette: Szabó Zs.
Kiállítva: Priskin (95., Ferencváros)

Haladás: Király - Schimmer, Stef Wils, Németh Milán, Bosnjak - Mészáros (Pinte), Jagodics, Rácz (Kiss T.), Németh Márió (Kovács L.), Halmosi - Ramos.

FTC: Dibusz - Botka, Otigba, Blazic, Pedroso - Gorriaran (Hajnal), Spirovski - Lovrencsics (Moutari), Paintsil (Bőle), Varga - Priskin.

Akár a Kapj el, ha tudsz című amerikai film remake-jét is leforgathatnák egy 15 éves alsó-ausztriai fiú sztorijából: a tinédzser, ha időlegesen is, de megkaparintott egy Ferrarit. A srác nagyban játszik, szeptemberben egy repülőt akart elkötni, akkor a kifutópályán kapcsolták le.

A november eleji eseményeket most rakta össze az osztrák média, a bulvárlapok mellett röviden az ORF is beszámolt róla, a közszolgálati adó magazinműsora (Zeit im Bild Magazin) pedig többek között megszólaltatta azt a leobeni autókereskedőt, akitől a fiú lenyúlta a csaknem 180 000 eurós, 566 lóerős sportkocsit.

Markus Leitold a riportban arról számolt be, hogy a kereskedésbe betérő srác nagyon magabiztosan lépett fel és azzal kezdte, hogy egy milliomos fia és emellett egy ismert bécsi vendéglős rokona, és most azonnal megvenné a Ferrari 458 Italiát. A leendő vásárló minden részletet tudott a járműről, előadta miként működik a navigáció és mobiltelefonján megmutatta, hogy milyen kocsikat vezetett már.

- Annyira meggyőzően és éretten viselkedett, hogy fel sem merült bennem, hogy esetleg fiatalkorúról van szó – nyilatkozta Leitold a Zeit im Bildnek.

 
A kereskedő elkészítette az adásvételi szerződést, majd a vevője javaslatára elmentek közösen ebédelni a Ferrarival. A fiú vezetett és a vendéglőben is magánál tartotta a kocsikulcsot, majd egyszer csak egy fontos hívásra hivatkozva elhagyta az épületet. Amikor a főétel megérkezett, Leitold kiment, hogy szóljon a vásárlónak, azonban az autóval együtt a leendő tulajdonos is eltűnt. Az eladó azonnal értesítette a rendőrséget és a Facebookon is megosztotta a történetet, ám a srác addigra már az S6-os gyorsforgalmin már Bécs irányába tartott. A hatóság ugyan lezárta mürzzuschlagi alagutat, de túl későn, a Ferrarinak a sofőrjével együtt nyoma veszett.

Minden valószínűség szerint ezt a Ferrarit sikerült meggyőző fellépéssel és jó dumával egy időre megszerezni, a gép még mindig szerepel a kereskedés webodalán

Ám csak időlegesen, mert a közösségi médiában megjelent felhívás nyomán valaki felismerte a fiút, aki ráadásul az adásvételi szerződést is saját nevével írta alá. A telefonját így hamar sikerült bemérni, és pár órával a Ferrari meglovasítása után (november 4-én, szombaton) őrizetbe vették az osztrák Frank Abagnale-t, a sportgépet pedig sértetlenül megtalálták a rendőrök a bécsi belvárosban.

A Wiener Neustadtban előzetesben ülő fiút nemcsak az autó elkötésével gyanúsítják: a nyomozás eddigi adatai szerint több vendéglátóhelyet és limuzinokkal foglalkozó céget is megkárosított, a hivatalos megfogalmazás szerint 30 ezer euró értékű igénybe vett szolgáltatást nem fizetett ki.

Ráadásul van már folyamatban lévő ügye: egy társával szeptemberben repülőgépet akart lopni a Bad Vöslau-i reptérről, a kifutópályán kapcsolták le őket, ezért 100 óra szociális munkára ítélték. Emellett Bad Waltersdorfban, a Fontana nevű lakóparkban (ahol nagyobb részt milliomosok élnek) többször is sikerült rövidebb-hosszabb időre megszereznie nagy értékű sportkocsikat a tulajdonosaiktól, mindenféle kitalált történettel – az ORF ennél a szálnál nem említette, hogy a fiú ezzel bűncselekményt követett volna el.

A Ferrari karcolás nélkül visszakerült Leobenbe, ennek a tulajdonos kifejezetten örült. Mint mondta, az 566 lóerős gép avatatlan kezekben veszélyes fegyver, ám szerencsére nem történt baj a Bécsbe vezető úton. (ORF, Zeit im Bild Magazin)

Lassan úgy érezzük, hogy hazajárunk az új Haladás-stadionba, pedig csak másodszor csekkolunk be az új arénába. Előbb egyszerű nézőként megnéztük, hogyan küzdenek meg egy tesztmeccsen egymással a Haladás és a magyar válogatott veteránjai (láttuk például Véber Györgyöt ziccerben vidáman elhasalni), most pedig a hivatalos megnyitóra érkezünk, amit a szombathelyi klub a horvát Osijek (Eszék) ellen vív. A látogatók most éppen másodikak a horvát bajnokságban, sportszakmailag utólag átbogarászva a zágrábi vasutasok (Lokomotiv Zagreb) elleni összeállítását (azt a meccset 3-0-ra behúzták), van pár hiányzójuk (az edzőjük a meccs végén ötöt mond be) és a szerdai kezdőjük öt helyen változott a bajnokijukhoz képest.

Ezt később jön, mert előtte a bedokkolásnál elcsodálkozunk azon, hogy a biztonsági őr háromoldalas sajtólistát húz elő. A magyar sajtóviszonyok meglehetősen leegyszerűsödtek 2017-re, a nyomtatott és online média nagyobb halmazát megvette Mészáros Lőrinc, egy kisebb részét ezután vásárolja fel, míg egy újabb, nem túl nagy hányad azért van mások kezében, hogy ne minden nála legyen. Szóval, izgulunk, hogy legalább egy kisszék jusson a sajtópáholyban, de kiderül feleslegesen: mondhatni szűk és elvetemült kör tudósít csak a meccsről, a többiek valahol felszívódnak menet közben - nyilván itt is van büfészak, mint az egyetemen, csak jóval nagyobb népszerűséggel.

A meccsnek – ahogy azt az olyan öreg sportújságírók írják, akiknek még írógépszalaggal végezték a szalagpótlást térdükben – akad azért több pikantériája. Egyrészt a Haladásnál galaktikus edzőválság van, mert a Mészöly Gézát ideiglenes jelleggel váltó Pacsi Bálint nyolc meccset kapott, de ebből csak egyet tudott megnyerni, a két iksz mellé öt vereség és egy tiszaújvárosi kupabukta került (a megye II-es Szarvaskendet még sikerült lenyomni). A csapat most utolsó előtti, a vezetőség el is kezdte keresni az új trénert, mert az utolsó két bajnoki meccs a teljes kilátástalanságba fulladt. Amíg nem találták meg az utódot, addig nem merték kirúgni elődöt, de aztán a gálameccs délelőttjén mégiscsak leváltották Pacsit, amivel egy látványos showelem kiesett: a B-közép valószínűleg szóbeli élveboncolást végzett volna rajta, ha marad a gálameccsre. Hogy a trénernek, aki éppen szerdán ünnepelte születésnapját, mindez hogyan esett, arról vannak sejtéseink, mindenesetre annyi a véleményünk, hogy az edzők tologatása előtt azt sem ártana tisztázni tulajdonosi szinten, hogy mi a cél, és ehhez mit kell hozzárendelni.

A második, hogy nem jön Orbán Viktor a megnyitóra.  Az okokról teória persze több is kering, hogy a miniszterelnök miért nem jelenik meg az avatón, de ezekkel úgy vagyunk, hogy tíz hasonló elméletet mi is képesek vagyunk bármikor kitalálni, de ettől azok még nem lesznek igazak.  Mindenesetre volt olyan időszak a 90-es években, amikor a Fidesz-frakció évente járt Vas megyébe futballozni Szenkovits kollégával közösen gründolt Magyar Színész Kupákra. Elő is szedjük az ekkor készült képeket és olyan érdekességeket fedezünk fel rajtuk, hogy Kövér László akkoriban kezdhette bajusza tömörítését, Deutsch Tamásnak pedig volt egy Hawaii-mintás sportnadrágja, és hordta is, továbbá a szombathelyi Varga Tamás még a Fidesz csapatában játszott. A miniszterelnök pedig még egy 2002-es interjújában is emlegette a futballkörökben csak Ceruzaként ismert Borbás Jánost, akit egy ilyen tornára itt helyben drafoltak, szóval, vannak itt előzmények bőven.


Egy kis retró a 90-es évekből: Orbán Viktor előtt Kövér László, a többiek felismeréséhez pedig jó szórakozást... Fotó: K.A.

A harmadik érdekesség, hogy Szombathelyen makacsul tartja magát a híresztelés, hogy Mészáros Lőrinc megvenné a Haladást futballklubot, pontosabban az azt működtető gazdasági társaságot. Ez úgy jönne össze, hogy az veje, Homlok Zsolt a Haladás VSE elnöke (ez egyesület, ebben van minden, ami nem foci), így aztán meg is van az alap a vételhez. A stadion építését a Swietelsky-ZÁÉV konzorcium végezte, az előbbi magyarországi ügyvezetője Homlok volt, míg utóbbit Mészároshoz kötik, vagyis itt azért meglehetősen kötött pályán mozgott a 9 milliárdról induló, majd valahol 15-16 milliárd között „megálló” sportkomplexum felhúzása. Ilyen felvezetés mellett mondta a szerda délelőtti, a hivatalos avató előtti ünnepségen Homlok az alábbiakat is: „Itt vagyunk, egy új komplexumban, ami már a miénk, a családé, a Haladás-családé, és a következő napokban kezdjük a beköltözést.”

Hogy ezt miként értelmezte a publikum, arról fogalmunk sincsen, mert úgy döntöttünk, hogy igyekszünk kizárólag a nyitómeccsre koncentrálni, ha már a régi stadion zárómérkőzésén is ott voltunk, amikor is sikerült megcsapni Puskás Akadémiát. A komplett sajtópáholy akkor azért bőszen találgatta, hogy te, nem lesz ebből baj, hiszen elvertük a Viktor csapatát, mint szódás a csodatáltos egyszarvút. De kiderült, hogy keine Panik és nix fölösleges médiaugribugri, nem lett gond, az aréna áll, mi pedig várjuk a hivatalos programot. Dr. Puskás polgármester kezdi, most nem spilázza túl (délelőtt rendesen beleszaladt a jó viselkedés=sok ajándékot hoz a Jézuska teóriába, amiért felvet bizonyos gyakorlati és teológiai kérdéseket, hogy ebben a kontextusban ki is a Jézus és mit keres a politikában)  és ezúttal biztosra megy, a hajrá Haladás többször is bejön neki. Szabó Tünde államtitkár folytatja, őt dr. Hende Csaba parlamenti alelnök és országgyűlési képviselő váltja és rögtön bedobja, hogy élete első Haladás-meccsén látta Illovszky Rudolfot, a zöld-fehérek trénerét. Káka és csomó helyett netet ragadunk, és jól sejtjük, a dr. Hende beszédírója nem guglizott rá a Vasas-legendájára, hiszen a mester egy görög és egy osztrák kitérőt leszámítva a Fáy utcát favorizálta a Rohonci úttal szemben.

A műsor keretében bevonulnak a római légiósok, majd érkeznek zászlós gyerekek, illetve berobognak lobogó nélküli focista srácok, lesz zene, tánc meg freestyle is, ezen nem akadunk fenn, hanem azonban és mindazonáltal egyszer csak megjelenik egy elég termetes lény is.  Egy mega-Frakknak saccoljuk, ami most lécelt le kedvencek temetőjéből, de lehet Atreju, a kutyasárkány szakadt kiadása a Végtelen történetből, mindenesetre elég érdekesen kóricál a zöld gyepen.  Néhány zászlós bátor legény szembeszáll vele, lebökdösik a pálya egyik szegletébe, ahol nyilván kap majd egy piros lapot is, de úgy vagyunk vele, mint a nyolc ismeretlenes matekegyenlettel: látni látjuk, de rohadtul nem értjük. Kész szerencse, hogy a Soulwave zenekar a következő a sorban, a fiatal csapat erőteljes és dinamikus zenéje megmenti a hátralévő perceket.

Itt még volt B-közép, a második félidőben elvitték magukkal a futballhangulatot

Végül jöhet a futball, a Haladás B-közép komoly koreográfiával készül, zöld-fehérbe borul a kapu mögötti rohampáholy, van is hangulat rendesen, szólnak a dalok, köztük a Lazio-induló vasi átirata. A gyepen pedig Williams, a Haladás ausztrál csatára majdnem gólt lő, de horvát kapusban benne maradt boogie a zenés produkciók után és kitornássza a löketet. A túloldalon viszont nincs kegyelem: Hajradinovic 16 méterről bezúz egy szöglet utáni rossz mentést (0-1). Utána betolja rendesen a kapuja elé a Haladást az Eszék, a két szélen sorra jönnek a támadások, Király kiabál a társakra, hogy közelebb, ugyanis erős tempóban futballoznak a horvátok és egy-két érintős játékkal könnyen szedik szét a középpályán és a védelemben a hazaiakat, és távolról nagyon nem lehet fogni őket, maximum bottal ütni a nyomukat.

Amúgy annak az iskolapéldáját látjuk, hogy mennyire fontos a labda nélküli mozgás a modern futballban, négy-öten fordulnak azonnal a labdás játékos felé, és van még legalább két-három induló ember. Emellett visszazárás és a pozíció felvétele sprintben történik, kell is jó 15 perc a Haladásnak, mire a hazaiak alkalmazkodnak a tempóhoz, ami ugyebár nem a laza magyar bandukolás. Így többször át is keverednek az ellenfél térfelére, főleg Williams firkálgatja a szép szál védőket, de az egész eszéki csapat fizikálisan erős és bele is állnak a párharcokba. Egy szöglet után aztán jön az egyenlítés: a megcsúsztatott labda az ötösön Ramos elé kerül, ő meg bekeni a léc alá.

Innét már kiegyenlített a meccs, helyzet itt is, ott is, míg nem a félidő vége fele egyszer csak rázendít a Haladás B-közép, hogy Nem akarunk NB II-t, hej, hej. És kikerül egy felirat is: Stadion helyett csapatot. Az üzenet – mások mellett - a Haladás csapatát működtető cég tulajdonosainak, többek között Illés Bélának szól. A klub a fiatal játékosok bevetése mellett döntött (ezt támogatja anyagilag az MLSZ is), azonban ez akkor működik, ha a 12 csapatos bajnokságban van két tuti kieső és nincs köztük a Haladás. Most ugyebár nagyon nem ez a helyzet, mert utolsóelőtti a brigád, így aztán az Oldjuk meg önerőből az élvonalat doktrína bedőlni látszik. A szurkolók pedig nem akarnak ZTE elleni rangadókat az NBII-ben, még akkor sem, ha az MLSZ által 200 ezer forint/darab árban mért Zeg-Zeg kezdetű ritmust jó buli skandálni.

A második félidő úgy kezdődik, hogy csönd van: a B-közép egy része (a GWA-csoport) tiltakozásul kivonul, hiányzik is rendesen a szurkolásuk, nagyjából olyan a hangulat, mint egy kicsit zajosabb színházban. A játék nagyjából úgy folytatódik, ahol abbamaradt, aztán Király asszisztens lekésik egy indításról bő tíz métert, Williams viszont nem, de a csatár lesről startol, a horvát védő pedig jobb megoldás híján feldönti a tizenhatos előtt. Nem lennénk Pintér játékvezető helyében, aki sűrűn pislog zászlós társa felé, hogy akkor offside vagy sem, majd némi matekozás kiállítja az eszékit, ami azért gálameccsen nem teljesen oké. A spori aztán úgy megzavarodik saját ítéletétől, hogy onnét kezdve egyre cifrábbakat fúj, Rácz például azért kap műesésért sárgát, mert simán elüti a horvát kapus, míg a másik oldalon elfelejti, hogy van olyan tétel, hogy ellenféltől kapott labda, ám ebben az esetben a les viszont nem játszik.  A horvátok ezalatt tíz emberrel is támadnak, és csak azért nem vezetnek, mert ugyan egyszer lenullázzák a zöld-fehér védelmet, de az ötös sarkán még egyet akarnak passzolni lövés helyett. Az eszéki játékosok – bár már a cseresor is bejött- egy emberüket leszámítva fizikálisan jobbak, de nemcsak brusztolnak, hanem futballoznak is.

A csendes stadionban végül a hajrában Kiss Tamás bombáz az oldalhálóba egy félpályás sprint végén, majd Grumics vesz mellre egy felívelést és elpöccinti a labdát a kapus mellett ezzel máris 2-1. A horvátok ekkor már nagyon unják az egészet, de a játékvezető még pár percet rátesz, hogy az utolsó három Haladás-csere is érezze a zöld gyepet. A slusszpoén pedig az, hogy Medgyes kilép, elhúzza a labdát a kapus mellett, majd borzasztó rosszul passzol középre, ahol a vendégjátékos ahelyett, hogy a Domusig bikázná a labdát, tökön rúgja azt, ami így gólpassz lesz az ötösön álló Petrónak, ő pedig nemes egyszerűséggel a bal sarokba belsőz és 3-1.

Így kell rögtön sikeredzőnek lenni, ezt a lefújás után már Vörös Csabának, az új trénernek mondjuk, aki szerda fél tizenkettőkor két hírt kapott: 1. kész az ebéd, 2. ő a Haladás edzője. A technikai vezetőből előrelépő egykor védő – aki pár éve még a Vasi Titánok megyei III-as csapatában keserítette a helyi futballmatadorok életét -, hozzáteszi, hogy ennél már csak egyszer volt magasabb pozícióban a klubnál: amikor is neki kellett kicserélnie az izzókat a régi stadion reflektoraiban.

Beballagunk a sajtótájékoztatóra, ahol a horvátok olyan mutatós tolmácshölgyet vonultatnak fel, hogy rögtön összeírunk 35 kérdést, amire választ várnánk a vendégek mesterétől, remélve, hogy hajnalig el tudjuk húzni az időt. Az Eszék trénere persze megfutja a tiszteletköröket (gyönyörű, fantasztikus), aztán szakmázik egy keveset (öt játékosunk nélkül érkeztünk), két mondatban kielemzi a meccset (a Haladás jobban motiváltnak bizonyult), majd azzal zárja a mondandóját, hogy élvezzék a stadiont. És őszinte bánatunkra, nehézbombázó kolléganőjével együtt gyorsan távoznak.

Vörös Csabát faggatjuk még, aki elmondja, hogy a Pacsi mester összerakott csapatszerkezetbe nem nyúlt bele (mert ugye minek és idő sem lett volna a változtatásra), azt mondta a fiúknak, hogy egy ilyen szép stadionban csak jól lehet játszani. A kiállítást ő is sokallta, de nagyon örül a győzelemnek, ahogy teljesen őszintén kimondta: mert olyan régen nyertünk már.

Hát most sikerült, sétálunk kifele a szombathelyi éjszakába, a zöld-fehér színekkel megvilágított, néptelen aréna mellett, és valami frappáns zárszón törjük a fejünket, ami mintegy összegzi, szintetizálja a nyitómeccset, a stadionépítést, a korszakot, de nem jut jobb eszünkbe, mint Hajdú B. Istvánnak, aki társbemondóként vitte végig a mérkőzést, és a sokadik csere felolvasása után azzal zárta a szavait: itt a vége és kész.  

A burkatörvény körüli anomáliák miatt az osztrák rendőrség előre bejelentette, hogy Halloween alkalmából nyugodtan be lehet öltözni jelmezbe, azonban néhány apróságra nem árt figyelni, írja keddi összefoglalójában az ORF.

A burkatörvény nem vonatkozik a Halloween-jelmezekre, de az osztrák rendőrségnek azért meggyűlt már a baja az új szabályozással

Az biztos, hogy bár a törvény külön nem említi, a Halloween az osztrák hagyományokkal és népszokásokkal (mint például a farsang és a krampuszjárás) azonos elbírálás alá esik, azaz nem vonatkozik rá az arc elfedését tiltó törvény, így aki Halloween-jelmezben bolyong az osztrák utcákon, azt nem büntetik meg.

A Halloweenhez kapcsolódó egyéb csínytevések azonban más elbírálás alá esnek. A házfalak, autók befestése, tojással történő megdobálása, petárdák postaládákba hajigálása, virágágyások szétdúlása már rongálásnak számít, ami akár szabadságvesztéssel is büntethető - extrém esetekben, akár 2 év börtön is lehet a vége, ha valaki túlságosan elengedi magát. A rendőrség szerint ugyanis gyakran előfordul, hogy a túl sok alkohol hatására a csínyekből szabálysértés és bűncselekmény lesz, így a tartományokban a hatóságok megerősített jelenléttel készülnek október 31-re.

Bécsben, ahol a legtöbb bejelentés (például nyúl, cápa, nindzsajelmez miatt) érkezett a burkatörvény miatt, a rendőrség azzal számol, hogy Halloween alkalmából ismét kapnak hívásokat, amelyeket aztán ellenőrizniük kell. Azzal nem lesz gond, hogy a jelmezeket és a vallási okokból viselt ruhadarabokat megkülönböztessék. Ha viszont valaki azzal akarja tesztelni a rendőrséget, hogy Halloween-alkalmából burkát ölt, nos, az számolhat egy alaposabb kontrollal - amúgy a járőröket már felkészítették a különböző esetekre, írja összefoglalójában az ORF. (ORF)

Kóválygunk rendesen a kívülről csillagközi anyahajóra hajazó új Haladás-stadion körül és megpróbálunk bejutni arra a mérkőzésre, amely novemberi nyitómeccs főpróbája, ám kommunikációs és sok  egyéb szempontból nem is létezik, viszont mégis lesz. Na, most ez úgy lehet, hogy internetes szájhagyomány (hogy az új médiaidőknek megfelelően kizárólag képzavarban meg félmagyarban fejezzük ki magunk) alapján terjed a hír a szurkolók és bennfenntesek között, hogy a Haladás és a magyar válogatott öregfiúk-csapata teszteli a stadiont, utána (mellette, előtte, helyette) pedig a szurkolói csapatok is kifutnak a gyepre.

Az eseményre (ami nincs, de aztán mégis van) állítólag és kizárólag 300 szerencsés szurkoló juthat be. Nyilván valaki a szervezők vagy a híresztelők közül sokat nézte a Spárta című filmet, mindenesetre erősen reménykedünk, hogy belül nem kell beszivárgó gonosz perzsákkal tusakodni, ha mégis a kapun belülre kerülnénk. Mert sikerült jegyet szerezni - vagy nem-jegyet, amivel egy nem-meccset lehet megnézni, Örkény nyilván tudná értelmezni a szituációt, mi magunk annyira nem bírjuk. De az is lehet, hogy a világegyetem ezen szektorában valósul meg először  teljes valójában a kutatók teljesen friss felfedezése, miszerint maga az Univerzum nem is létezik: úgy van, hogy voltaképpen nincsen.

Ehhez képest öt óra után akkora és olyan ütős a forgalom a Rohonci úton meg a Bartók Béla körúton, mint jobb meccsnapokon – tehát nem egy Stadler, hanem mondjuk a Videoton elleni mérkőzésen. Hozzánk hasonlóan embertömegek gomolyognak az aréna körül, ezres nagyságrendben vonulgatunk fel és alá. Ennek oka, hogy nagyon nincsen meg senkinek, ahogy melyik is a D és a B szektor. Az első, fekete ruhás, kommandós filmekből elszökött szekuriti ember azt mondja jegyünk láttán, hogy ez nem itt van, majd helybeli biztonsági világosít fel, hogy ott keressük, ahol régen a kasszák álltak, ami azért némi támpont a kissé kaotikus galaxisban.

Motozás, táskaellenőrzés, majd kisebb séta és a forgóajtós bejáratnál szkenneljük a jegyet és benn is vagyunk az alsó körfolyosón, ahonnét lépcső visz fel a lelátóra. Mivel néhány évig sportrovat vezetéséből kifolyólag hosszabb időket töltöttünk a régi stadion sajtópáholyában, ahol vagy hosszában, vagy keresztben, de mindig fújt a szél, erősen kíváncsiak vagyunk arra, hogy a létesítmény megfelelő kulissza-e a magyar futball feltámasztásához.

Ahhoz igen, de ez a történet – mint az tudvalevő – nem csak erről szól, de nem azért jöttünk, hogy mélypolitikai elemzést végezzünk illetve hosszan tartó fejtegetésbe bonyolódjunk arról, hogy feltétlenül egy stadionra kell-e költeni a térség legnagyobb beruházásának számító 9-12-12-15-16-17 milliárdot. Meg legfőképpen a színfalak közé méltó és nemzetközi szinten is mérhető előadás (ugye a tartalom) is kéne, hogy ismételten szárnyaljon a honi futball és  Andorrából még véletlenül sem vereséggel kullogjon haza a Nationalelfünk - az ehhez vezető út kifejtése és megtárgyalása eleve kisebb regényt igényel. 

Ehelyett a tesztmeccset szeretnénk dokumentálni, mert old school módon ragaszkodunk az újságírás egyik hagyományos feladatához, a történésekről való beszámolóhoz. Így aztán rögzítjük, hogy Szombathelyen egy alapvetően nemlétező meccsen is ötször-nyolcszor annyian vannak, mint mondjuk Felcsúton: a 9 ezres arénának több mint a fele megtelik, magunk olyan 4500-5000-re saccoljuk a nézőszámot. (A régi szép időkben, amikor Nemzeti Sport versenyt hirdetett a témakörben, akkor a vasi tudósítók (köztük az akkor még a futballt elemző Török Gábor is) konszenzussal simán megszavazták a 8 meg 12 ezret, csakhogy le ne maradjon Savaria városa a nemes vetélkedésben. De ahogy olvassuk, manapság is megy a felfele kerekítés, csupán a nézőszám nem akar emelkedni.)

A stadion egyébként tényleg impozáns, nem nyomasztóan nagy és nem is kicsi.A szektorok fel vannak osztva további alegységekre, egy-egy ilyenben 14 sorba és 14 oszlopba rendezték a székeket (a feljáróknál értelemszerűen kevesebb), a nézők a zöld összes árnyalatában pompázó ülőkéken lehetnek majd tanúi a legújabb kori futballtörténelemnek.Szóval, nem az alacsonyabban szálló légi járatok közül lehet meccset nézni, mint a több tízezres arénáknál, hanem jóval közelebbről.

Melegítés a tesztmérkőzés előtt az új stadionban: a látványra nem lehet panasz

Nagyjából idáig jutunk a tájékozódásban, amikor kifutnak a csapatok, a nemzeti válogatottból például egy Détárira erősen hasonlító játékos robog a gyepre elsőnek, mozgása annyira hasonlatos az isteni Lajoséhoz, hogy kiderül, ő maga az. Felismerjük még az idősebb Sallóit, Waltnert, Telek Mancit kissé vastagabb kiadásban, aki pedig nagyon Szélesi-gyanús, az maga az ideiglenes szövetségi kapitány.  Vincze Ottót azért nem keverjük össze Véber Györggyel, Brockhausert meg Végh Zoltánnal, szóval, valami ragadt ránk a régi kakasülőn, a szotyihéjon kívül is.

A másik oldalon magunk részéről nagyon örülünk Hegedüs Péternek, aki szurkolók szerint még csak 51 éves, de amikor a drukkerek Wikipédián megnézik, kiderül, hogy egy hónap múlva lesz 64, kitör a nagy csodálkozás. Aztán ott van a pályán Illés Béla, Vörös Csaba, Topor Antal, a fiatalabbak közül Tóth Péter, Somfalvi Csaba, Horváth Róbert, Kenesei Krisztián és a Haladás ügyvezetője, Tóth Miklós is.

A széksorok rendesen megtelnek a kezdésre, ifjabb Szarka Zoltán játékvezető felsorakoztatja a csapatokat. Előbb az igazán öregfiúk eléneklik a Haladás Old Boys indulóját, következik a Himnusz, aztán jöhet kezdés. A kezdőrúgás igazi gesztus: az egyik nagy Haladás-legenda, Kulcsár Ferenc unokája, a 10 éves  (és természetesen futballista) Söptei Bálint végzi el.

A pálya meglehetősen tágas (68 méter széltében), a legendás rutinrókák rögtön le is szűkítik a tizenhatos szélességére, mert ugyebár öreg csóka nem rakéta, hogy száguldozva bejátssza a teljes gyepet horizontálisan és vertikálisan. Ebben azonban azért nincsen teljes egyetértés a két csapat között, mert még a felállást tanulmányozzuk, amikor Tóth Péter, aki már aktív korában kiérdemelte a Legenda nevet (és még mindig imádja a közönség), balhátvédből felsprintel az üresen hagyott oldalán, kiválóan centerez. Belül pedig Kenesei olyan pontosan érkezik, mint egy japán gyorsvonat és máris 1-0.

A közönség tapsol, meg hiányolja a névsort a két kijelzőről, mert azért itt több korosztályból összeálló csapatokról van szó, főleg a válogatottnál van kérdezgetés a szomszédtól, hogy az meg ki. Mi például konkrétan azt hisszük (és terjesztjük is) Hámori Ferencről, hogy Fehér Csaba, csak nem értjük, mit keres a csatársorban. Míg ezen morfondírozunk, a stabil védelemmel felálló (Király Ferenc és idősebb Halmosi Zoltán edzőpáros közös munkája a védvonal is) Haladás kontráz egyet és az üresen kilépő és a kapust leültető Horváth Róbert még ismeri azt a régi hagyományt, hogy illendő a csatárral gólt lövetni, akkor is, ha hátvédként 8000 százalékos ziccerben vagyunk. Így Kenesei elé gurít és ezzel kettővel megy a Haladás. 

A válogatott nem tud mit kezdeni a zöldek hátsó alakzatával (az öreg Cucu mester olyan tengelyt rakott össze, hogy azon nincsen rés) és csak azért nem lesz 3-0, mert az úri közönség őszinte megdöbbenésére Illés két méterről mellé spiccel egy újabb beadást. Na de Béla, horkan fel a közönség idősebb szegmense, jelezve, hogy nem ehhez szoktak hozzá, hiszen a művész úr nagyon elkényeztette őket aktív korában. Közben az örökifjú Hegedüs kapust lecserélik, sajnos, nem jutott idő arra, hogy bemutassa, miként kell a kidobást a kapufára pattintva elvégezni, pedig azt szívesen megnéztük volna, hogy ne csak az erről szóló legendákat hallgassuk. (Meg a balladát a végzetes metrófogantyúról.)

Beáll Véber György, ettől rögtön megjön a kedvünk, mert őt nagyon szeretjük, amikor beszél, és ahogy precízen és közérthetően rávilágít aktuális játékosainak a hiányosságaira, de rá kell jönnünk, hogy a stadion akusztikája abszolút nem erősíti fel a pályán elhangzottakat, így az alapzaj a közönség beszélgetése és szurkolása – legalább is a lelátón. Szóval, Véber: előbb alig löbböl mellé a tizenhatosról, majd pedig kilép a bal oldalon, de nagyjából úgy tesz, mint valamelyik egykori spílere a Lúzer FC-ben, ismeretlen okból elfelejt lőni, és leheveredik egyet a vadonatúj gyepre. Ezzel nagyjából el is telik a félidő, mert iram, ahogy jeleztük, igencsak komótos.

A második etapban a válogatott is összekapja magát, Vincze Ottó például úgy lódul meg a bal oldalon, mint annak idején Svájcban a győztes BL-meccsen, de most nem sújt iszonyatos gólt, ellenben belekeveredik a labdába. Aztán a társai csak összehoznak egy ziccert, Sallói már az ötösön áll, éppen kapura fordul, amikor egy hátulról érkező ember elkéri tőle a labdát, azt pedig az öreg Halmositól tudjuk, hogy jó helyzetnél nincs jobb – el is baltázzák a lehetőséget. Szélesi kapitány többször összecsap a felfutó Tóth Péterrel, szikrázik a gyep (mert miért ne) rendesen.

Illés Béla (a legnagyobb király) átáll a nemzeti csapatba, meg is csodáljuk a labdaátvételét: futtában úgy kapja le a passzt, hogy az ott marad a lábán és a következő lépéssel fel is gyorsít vele – mondanánk, hogy manapság elég ritkán látni ilyent, pedig így van, ahogy nő a sebesség, úgy fogy el technika, magyar szinten legalábbis. A válogatott próbálkozik, de csak nem jön össze semmi, Fehér, aki valójában Hámori és Molnár Balázs is lő egyet, ám mindhiába. Szélesié a slusszpoén, csak azért nem fejel gólt, a hátvédből teljesen kitámadó kapitány, mert a Hegedűst váltó Németh Gábor kipiszkálja a sarokból a labdát.

Sípszó, közös fotók, a játékosok és a közönség kölcsönösen megtapsolják egymást. A publikum egy része oszlik, sokan maradnak még és beszélgetnek. Ahogy nézzük, rengeteg ismerős arcot látunk a régi tribünről, focipályákról, általában a futball környékéről, Szombathelyen alapvetően társadalmi esemény a Haladás-meccs. A beszédtéma ugyanaz, ami bennünket is erősen foglalkoztat: mit is kezdjünk a stadionnal. Mert szépnek szép, de körülbelül ennyi a konszenzus az ügyben, a többi kérdésben erősen tekerednek el egymástól a vélemények. És ugye innét kérdőjeles a várva várt cél, mert nem összehozza, hanem megosztja a népeket a futball, vagy annak a jelenlegi háttere. Talán még az is adható, hogy a labdarúgásunkat fel kellene emelni (van honnét), de azon már lehet vitatkozni, hogy ennek a fontossági sorrendben hol kellene következnie, továbbá mennyit és főleg hogyan, milyen feltételekkel érdemes erre a sportágra áldozni.

Lehetne meg lehet is róla diskurálni, csak nagyjából minek: most ez központilag eldöntött kérdés, és ennek jegyében Szombathelyre is jutott egy folyamatosan dráguló aréna. Sikerült a régi helyén, egy lakóövezetben felépíteni, ami azért manapság nem szokás. Hivatalosan november elején nyitják meg, a horvát Eszék elleni meccsel, az ellenfél pedig történetesen Mészáros Lőrinc tulajdona - ebben úgy nagyjából benne is van korunk (futball)történelme. Krónikás bloggerként ezt még rögzítjük a végeredmény mellett, aztán lépünk. Valahol örülünk annak, hogy a régi, toldozott-foldozott stadionban, olyan szellemóriással dolgozhattunk sportújságíróként, mint Vincze Géza tréner, tőle tudjuk, hogy csöngetős busszal nem megy a csapat meccsre, mert ezzel rögtön ellopják a fiúk játékának a ritmusát. És akkor még lazán elhittük, hogy a hír szent, a vélemény pedig szabad. Most nagyjából minden szent, amiről írni volna érdemes, vélemény pedig van, de nagyjából csak egyféle elfogadott. Az meg az egyéni szoc. problémánk, mi történetesen annyira nem éreztük jól magunkat a nyolcvanas (tetszőleges évtizeddel helyettesíthető) években, hogy repetázzunk belőle 30 esztendővel később. Mondjuk, nem is kérdezte meg tőlünk senki, hogy akarunk-e ráadást, egyszer csak megkaptuk, mint Szombathely az új stadionját.